2016. szeptember 19., hétfő

Thy Catafalque - Meta (2016)

Szinte még ki sem hűlt a lejátszómban Kátai Tamás avant-gard black metal projektjének, a Thy Catafalque tavalyi kiadott Sgùrr lemeze, máris itt van legújabb, kilenc dalos Meta albummal.


A 66 perces játékidejű albumon a korábbiakhoz képest most még több vendégzenész tűnik fel. Összesen hat, nevezetesen Lédeczy Lambert (Ahriman, Mörbid Carnage,Tyrant Goatgaldrakona), Kónya Zoltán (Gire), Tóth Balázs (Casketgarden), Vasvári Gyula (Perihelion), és mondhatni visszatérő vendégeként Tóth Ágnes (The Monn and the Nightspirit) és Bakos Attila. Az albumborítóján egy bolgár ikonfestőnő, Agnessa Iconsart 36x36-os olajfestménye látható, ami egy fajta transzcendentális képben vetíti vissza az album jelentését, amitől Kátai Tamás korábbiakban így beszélt: 

„A Meta egy görög kifejezés, jelentése: változás, módosulás, valamin túli, valami utáni. Mindig is lenyűgözött élet körforgása, az hogy halálunk után a testünk alkotóanyagai hogyan kerülnek vissza ebbe a körforgásba és hogyan teremtődik belőle egy másik élet tulajdonképpen.”


Azt már most megjegyezném, hogy a Meta az előző Sgùrr albumának ˝zordabb˝ sikálásaihoz képest némileg - metalosan - kifinomultabb, letisztultabb, és egyben dallam centrikusabb anyag lett. A lemez egyes dalaiban nagy szerepet kapnak a népzenei folk hatásoknak, a kozmikus, space-pszichedelikus elszállások csak úgy, mint az ambient és elektronikus (ez utóbbi talán a nemrégiben megjelent Neolunar elektronikus pop, dream-pop projektjének hatásainak köszönhetőek) megoldásoknak, de azért jócskán kapunk a sötét tónusú avant-gard balck/doom témáiból is.

Az album-indító Uránia nyúlfarnyi futurisztikus bevezetése után szinte ránk robbannak a dal gégemetszett hörgéseire és Bakos Attila tiszta dallamaira komponált neo-black gótikus melódiái, amik bársonyosan megszelídülnek az ezt követő Sirály dob/basszus/cselló elegyének szentháromságán ringó, Tóth Ágnes lágy, égies finomságú énekdallamin. Az 10^(-20) Ångström és a Ixión Düün dal párosa talán az, ami előző lemeze progresszív zordságának, komplex death metalos ízeire kacsingatnak vissza.


Ha jól sejtem az ősz Tamásnak egy örök visszatérő témája. Hisz elég csak a Tűnő Idő Tárlat albumának Zápor, vagy a Róka Hasa Rádió lemezének Őszi varázslók dalaira gondolni. Vagy épp első szólóanyagának, az Erika szobája mélabús, őszies dallamira, illetve a Gire - Őzek futása, vagy a korábbi Darklight projektjének melankóliáira. Az Ősszel otthon című dalának finom rezgésű jazz-es alapokra helyezett art-rockos instrumentális színeivel az elmúlás nyomasztó hangulatát. s érzését festi meg. Amiből fekete lyukként szippant ki az album legösszetettebb, és egyben a leghosszabb - 21 perces - dalának, a Malmok járnak monumentális prog/doom/folk/space-dub témái. A tematikusan felépített, több részből álló, szorosan összekapcsolódó dallam-futamokban egy véget nem érő, kozmikus esszenciával átitatott impresszionista melódiákat sorakoztat fel. Mint ahogy az a Vonatút az éjszakába, ami Ady - Kocsi-út az éjszakában című versének megzenésített InterCity változatában is érezhető, aminek atmoszféráját Vasvári Gyula enyhén depressziós orgánuma adja. Az ólomsúlyos death/doomra hangolt  Mezolit két énekes megoldású (Lédeczy Lambert és Vasvári Gyula) szabbatos riffelésű szigorúra szabott gyászmenetei az albumzáró Fehérvasárnap imaszerű lelki áhítat-alázatához vezetnek át. 


Semmi kétség. A Meta ez évben is várományosa lehet a legjobb magyar rock-metal albumának címére. Tamás (3000 km távolságból) a Thy Catafalque eszmeiségéhez híven, örömömre, s sokunk örömére ismételten zseniálisat alkotott. 

„Egyedüllét
az univerzum
néma lobogásában.”




2016. július 28., csütörtök

Whorediezel - Whorediezel (2016)

Míg a nagyvilágnak ott van Brant Bjork, addig nekünk itt van egy Urania-nk, és egy Whorediezel-ünk. Aiwass, az Urania és a Whorediezel, illetve számtalan más zenei projekt létrehozója, működtetője, még valamikor 2010 nyarán állította pályára a psychedelic-space, progresszív jazz-stoner szálon mozgó Urania, és a vele párhuzamosan futó, hagyományosabb doom vonalú experimental acid stoner rock hatású Whorediezel formációit.

Aiwass multi-instrumentalista zeneszerzőként inkább sajátelképzelései megvalósítására, valamit a zene egyedi minőségére törekszik, semmit a koncertezésre (bár ez utóbbira is volt néhány kísérlete). Kísérletező zenei projektjeivel, s egyedülálló zenei irányvonalával, hangulatával, filozófiailag és stílusilag is egyedit alkotott, mi több valamilyen szinten meg is reformálta a stoner/psychedelic rock műfaját. Mint ahogy teszi ezt most is, az idestova három éve szunnyadó WD projektjének új 9 dalos anyagán. 


Az album-nyitó Sunmajic Woman instru-dalának riff kavalkádjai a tőle megszokott, vagy inkább zeneiségére oly jellemző, több szálon futó, ciklikus hullámokként visszatérő pornyelős psy-desert rock atmoszféráit hozzák. Aminek megvan a kellő súlyossága, és éteri rezonanciája. Az ezt követő, No Time To Loose a sivatag buckáit elhagyva egy enyhe íves kanyarral a dallamosabb inde-pop rock felé veszi az irányt, míg a groove-osabb Aaaouhh! cammogós vontatottsága egy jó adagnyi doomos, de egyben kozmikus varázzsal van megtöltve. Az Incompact karibi ˝pufin lekvár˝ - hangulatba mártott füves reggae-feelingje egy üde relax színfoltja az albumnak, és egyben a Nightcrawler amcsi autómosó stoner/rap elő zöngéjének is nevezhető. Erre a dalra simán el tudom képzelni, hogy egy lepukkant kabrióban ülve kéz kilógatva hanyagul füstölöm a dekket, miközben a fanta buli-buborékoktól pukkadozó világbéréről elmélkedem. Totál stoner disco feeling, amire még jobban ráerősítenek a Diezel csatakos psy/space vibrálásai. S ha már az előbbiekben a világbékéről esett szó, akkor azt teljes mellszélességben magunkba szívhatjuk, a Whore ˝ganjaman˝ sztóneréből, ami a női vokál mellé még egy kis afrikai folk hullámmal is meg lett toldva. Ezt remekül követ a trombita, szaxofon, zongora koncepciójára felépített ’70-es ’80-as évek funky-pop Cooked Green Make The Kitchen Smell Reality Funky zöld morzsáinak közjátéka. Zárásként pedig a Homeward desert-jazzes vibrálásai kalauzolják vissza pszichénket a horizont szélén remegő sivatag szárazságába. 


Aiwass elkalandozva a megszokottól ismételten merészet alkotott. Albumán zseniálisan ötvözi egybe a rhythm 'n' blues, a funky, a folk, és a pop-disco világát a sivatagos/psy rock alapjaival, aminek eredménye egy olyan, általam csak psychedelic stoner disco-nak nevezett stílus, ami a világélvonalban sok más projektjével együtt is megállná a helyét. Ilyen az, amikor már nem az unottan megszokottat akarja a kéz, az elme, s az ember játszani.




2016. július 18., hétfő

KabinLáz - Végül helyreáll (2016)

A püspökladányi KabinLáz zenekar már tavaly kiadott Ébredés kislemezével meggyőzött arról, hogy érdemes odafigyelni rájuk. Ezt az érzést most még jobban megerősítette bennem a napokban megjelenő, Végül helyreáll című első nagylemezük. Amiről már lemezük első meghallgatás után, azt mondtam: - Hogy végre egy élvezhető, kiforrott hazai album, ami úgy bizserget, mint annak idején a The Bedlam - Inside Ash stílusokat áttörő-egyesítő albumának thrash/grunge dallamai, csak épp itt ezek a dallamok egy modern metalos stoner/grunge riff-centrikus lávafolyamok olvadnak fülembe.


A 9+1 dalos album felvételei most is Mulicz Zoltán (ex-Vale Of Tears, Stardrive) karcagi házi stúdiójában készültek, aki még egy remek akusztikus szólót is feljátszik a Lélekben Eldúdolt Altató című bonusz dalában. "...a zene továbbra is riffközpontú modern rock/metal, komor szövegekkel és a 90-es évek grunge hangulatát idéző, hangsúlyos vokálokkal." És ez így is van.
Már kezdésnek egy lendületes stoner/groove csokrot kapunk a Hol voltál? belső depresszióktól vajúdó dalában, amit a végére egy frappánsan megoldott prog-jazz metal töredék témával pörgetnek meg. Az ezt követő Amiben hiszek-ről süt, hogy egy igazi erőtől duzzadó, tömegeket meg mozgatni tudó bomba koncertnóta. A lendületes riffek, és nyújtások ellenére azonban a dal nem a szokásos ˝tojok, én mindenre˝ lázadásról szól, hanem inkább egy görbe tükröt, társadalomkritikát fogalmaz meg a ma nemzedéknek.

„Olvass könyveket – láss a sorok között 
Ésszel költekezz – ne etesd az ördögöt 
Dobd ki a tévéd – ne öldöss szörnyeket 
Tiszteld az ősöket – ne add el a lelkedet!”

Már az Ébredés EP Ősz dalában is volt egy nagyon jó doom (MOOD) vonalas hatás, ami egy enyhe derékból való bólogatásra visszaköszön a Sapiens introként szolgáló mázsáiban. Azonban ezután ismételten gyaluként sikálnak végig a tökös riff szörnyetegek. A címadó Végül helyreáll töredezett, kiállós nyújtásaiban már jobban észrevehetőbbek a modern metal befolyásai, csak úgy, mint a Narkolepszia szaggatott döngöléséiben, amire nagyon jól épülnek fel Papp Norbi grunge-os, borongós énekdallamai, amik leginkább a nyugisra vett, lebegős dallamokon szörföző Majdnem dallamaiban domborodnak ki igazán. Az ezt követő Egyszer, és a Szédülés dallamos, energikus, de annál könnyebben befogadható rádióbarát feeling nekem a Black-Out Fekete-Kék és Ezütkötet időszakát juttatja eszembe, egy jó adagnyi sivatagos/alter hatással. Viszont a Sehogy se jó megint csak egy ezres fordulaton pörgő ˝badass˝ koncertdal. A záró, bonuszként felkerült Lélekben Eldúdolt Altató egy finomra hangolt „az idő kopott vásznán úszó” akusztikus grunge ballada, ami egyben tökéletes lezárása is az albumnak.


Én kifejezetten örülök, hogy a srácok a megszokott stoner riff halmazok, nagy mértékbe bele vittétek még több grunge-t, és alter rock hatást a zenéjükben, ami libabőrösen bizserget. Papp Norbi orgánumát pedig hatalmas dicséret illeti. Végre egy énekes, aki magyar nyelven nem erőlködik, (nem majdhogy összetojja magát, hogy ki tudjon préselni magából valamit) hanem érthetősen, dallamosan énekel és játszik a hangjával. Szívből kívánom a srácoknak, hogy megtalálják helyüket az hazai zenevilág ordas birodalmában. És remélem, hamarosan ők lesznek majd példaértékű csapat, a mostani sok egyen híró helyett. 




KabinLáz facebook
KabinLáz - Végül helyreáll (2016)


2016. július 17., vasárnap

Liquid Cemetery - Alfa and Omega ’EP 2016

A korábban egyszemélyes projektnek induló, depressive black metálként aposztrofálták Liquid Cemetery-t még valamikor 2015-ben hozta életre Tóth József ˝Joe˝ az egykori Nekrofilia zenekar gitárosa. A későbbiekben csatlakozott hozzá Szabó Zsolt (szintén Nekrofilia), akivel duóként készítették el még az évében megjelenő Withdrawal Symptom in Agony, és The Consciousness Modification című anyagaikat.  Szintén ez évben került képbe Kuhulák Móni, aki korábbiakban a sludge/doom vonalas GYÁSZ zenekar dobosa volt, illetve a metalcore-os Hatred Solition jelenlegi énekese.

Joe és Móni kezdeti jemmelgetéseinek eredménye egy RIDEG néven futó projekt lett, amiről hamarosan kiderült, hogy némi zenei nézeteltérések miatt nem igazán fog működni: „Lényeg a lényeg, akkor még nem láttuk a fától az erdőt… Joe ős-black metalos volt, én pedig véresszájú sludge/doom metalos” - meséli Móni. Ezután rövid mosolyszünet, majd Joe előállt egy új zenei koncepcióval, aminek eredménye az ez év áprilisában megjelenő Alfa and Omega kislemezükön hallható.


A 6 dalos súlyos black/death/doom (Triptykon, Celtic Frost, Rotting Christ, Opera IX, Burzum) tematikájú kislemez két saját és négy feldolgozás dalt tartalmaz. Az EP első négy dalát Kuhulák Móni, a befejező két dalt pedig Szabó Zsolt énekelte fel. A rituális hangulatú Alfa szertartási kórusai remek atmoszferikus nyitást adna a korongnak. Súlyosan vánszorgó komor riffeik és Móni fröcsögő hörgései simán hozzák bármely kultikus horrorfilm zenei aláfestő hangulatát. Az ezt követő Omega az előzőektől eltérően már jóval black metálosabbra fogja a tempót, de a kultikus temetői szertartási hangulat továbbra is megmarad.  A Burzum - Dunkelheit klasszikusának feldolgozásában megmaradt ugyan az eredeti dal vezérfonala, de a riffeket, és tempót még kapatosabban adják vissza, csak úgy, mint az Impaled Nazarene - Blood Is Thicker Than Water átiratukban, amiből én kicsit hiányolom az első két dal alapjait adó misztikus atmoszférát. De amit az előbb hiányoltam azt nyomban meg is kaptam a Covenant - The Chasm black metal süvítéseiben és a Tiamat - The Return Of The Son Of Nothing gótikus erotikával átszőtt black/goth/doom feldolgozásaiban.

Ami a kezdet és a vég, az itt mind megtalálható a Liquid Cemetery nem mindennapi, de annál jobban hallgatható kislemezén. Az EP egyébként a német Wolfmond Production gondozásában látott napvilágot és az ebay-en be is szerezhető. „Annyit még elárulok, hogy készülőben van HEROIN című nagylemezünk. Ami nagyot fog ütni. Hosszú számok, kegyetlen nyomasztás egy órában, elgondolkodtató szövegekkel.” Tudtam meg Kuhulák Mónitól.





2016. június 15., szerda

Perihelion - Hold ’EP 2016

Az egykori, szép sikereket elért debreceni black/death metal Neokhrome-ból 2012-re atmoszferikus prog-black csapattá avanzsált Perihelion a hetekben jelentette meg négy dalos, Hold című kislemezét. A mára már nem csak a hazai, hanem a külföldi színtér által is elismert csapat ismételten a francia Apathia Records égisze alatt adta ki három saját számot, valamint a Twin Peaks című filmsorozat Sycamore Trees betétdalának feldolgozását tartalmazó korongját.


Már nyitásként a gyönyörűséges hangulatot árasztó Feneketlen progresszív folk kompozícióinak dallamai simogatják kényeztetően hallójárataim. Nincs itt semmilyen vadság, semmilyen bizarr megoldás, csak letisztult, szépségesen kifinomult szellők járja, nap pirította magyaros ősi energiákból táplálkozó harmóniák, amik éterien sámánisztikus, egyben misztikus atmoszférát adnak a dalnak. Az ezt követő Szárnyakon egy dinamikusabb, megszólalásában is egy rockosabb csillagösvényt jár be, míg a valamilyen szinten hosszá csatlakozó címadó Hold filmzenés art-prog-jazz-es szerkezetének légies könnyűsége egy hálát adó ima erejével is felér. Zárásként pedig felcsendülnek az Angelo Badalamenti és David Lynch által írt Sycamore Trees sejtelmes melódiái. Bár bevallom, én nem vagyok egy nagy Twin Peaks rajongó, (gyerekkoromban láttam a sorozatot és ezzel ennyi is) de annál inkább vagyok Badalamenti fan. Eszméletlenül jól ráéreztek az eredeti kissé bizarr jazz-es téma misztikumára, amit egy nagyon jó sötét túlvilági vibrálásokkal teli ambient-jazz rock dallá gyúrtak át.
 

Szinte beleborzongok, amint újra és újra meghallgatom az Ep dalait. De azt már most kijelentem, hogy fölösleges bármilyen hatást (lehet szó VHK, Thy Catafalque, Alcest, Ulver, stb.), vagy hasonulást keresni. Biztos, hogy vannak, de ezeket az alkotók jobban tudják. Itt most a hangsúly a dalok azon egyedi - ősi energiákból táplálkozó misztikus atmoszféra - hatásain van, amiket ha arra fogékony és befogadó fülek hallanak, a lélekben nyomban célba is találnak. 





2016. június 12., vasárnap

Szikes – II. ’EP 2016

A pár hete Budapesten koncertező vajdasági (Magyarkanizsa) instumental desert rockot játszó Szikes zenekar II. címmel adta ki második 3 dalos kislemezét. A közel tizenkét perces ’EP dalai továbbra is a már az előző kislemezükről megismert Karma to Burn, Kyuss sivatagos, illetve a Fu Manchu strandpapucsos, pálmafákkal szegélyezett stoner zeneiség nyomdokain haladnak némileg felkeményített sludge metalos behatásokkal.


A kezdő tisza című szerzeményük is egy ilyen lassú áramlású mocsaras riff-hordalékokat darál közel öt percen át, amit lüktetőbb vérárammal követ a hold-járás progresszív befolyásoltságú alapvetően Karma to Burn ízű hangulat világa. Az ’EP záró szikes egy hamisítatlan desert rock orgia, amibe Sziveri János vajdasági magyar író,  A rövid élet titka - Életregényem szinopszisa című írásának visszaemlékező sorai lettek belefűzve.

„Bekalandoztam a Délvidéket, ám nemcsak tájait, hanem a szellem - szellemtelenség? - vidékeit is. Az ottani kultúra kellős közepéből zuhantam a margóra. Irodalmat szerveztem, éltem a bohémek életét, nyomorogtam, majd jött a súlyos betegség, a mérhetetlen testi szenvedés...

Tájélményem kizárólag a Bánság: szikes, agyagos sík, a Bega folyó, és gyermekkorom gyöngyszeme - Lukácsfalva, Vajdaság legnagyobb halastavával s nagyapám gyönyörű gyümölcsösével. Ha időnként visszamegyek oda, alig is találok már valamit az egykori szépből, nem maradt egyéb, csak a szikes, agyagos sík, és néhány emléktöredék a fejemben.


Él és emlékezik tehát egy "kalandor", megéli emlékeit, megemlékezi életét. Majd ő maga is belepusztul boldogsággal pácolt csalódásainak, ürességének, hiábavalóságának sorozatába.”



SZIKES – II. ’EP 2016

1.       tisza
2.       hold-járás