A veszprémi egyszemélyes projektként működő Nagaarum zenéjével először 2014-ben találkoztam. Akkori ˝Rabies Lyssa˝ albumának borongós
depresszióval átitatott ambient black metal témái azonnal magukkal ragadtak.
Elkezdem hát ismerkedni olyan korábbi anyagaival, mint például a csillagközi
térbe utaztató 82 perc hosszú Oort és Oort
II. post/space doom-jával, a Lombotómia,
a Belaja Tajga 1-2., illetve a 70-es
évek delejes, pszichedelikus hangulatát megidéző Gleccerek bámulatos zeneiségével. Nagaarum mindegyiknek albumának
meg van a maga sajátságos arculata, hangulata, ami főként annak köszönhető, hogy
albumainak főkoncepcióit, témáit általában a tudomány (csillagászat,
természettudomány, stb.) oldaláról közelíti meg, ami alól nem kivétel a most
megjelent 13. albuma sem. A D.I.M. ezúttal az experimental ˝avantgarde˝
post-black metal felé vette az irányt, amiről ő így beszél: "Zeneileg az eddigi anyagaim
keresztmetszetére lehet számítani, csak sokkal letisztultabb hangzással.
Túlcsiszolva természetesen nem lesz, a dohosság, és a nyers él megmaradt,
csak minden jobban értelmezhető és érthető ezúttal. A szövegvilágban a szokásos
tudományos témák jelennek meg, amiken keresztül a D.I.M. egy 19-ik századi nagy
orosz tudósnak állít konkrét emlékművet. A lemez megírása és felvétele,
keverése plusz a grafikai kivetülés kereken három hét munkát jelentett, és az
eddigiekhez hasonlóan minden a saját műhelyemben készült."
Ahogy fentebb is említette a mostani lemezével egy orosz
kémikusnak kíván emléket állítani. D.I.M., vagyis Dmitrij Ivanovics Mengyelejev,
akinek a periódusos rendszerünket köszönhetjük. Ezért nem is csoda, hogy
albumának számcímeit a periódusos rendszer egy-egy elemének vegyjele adja.
Találhatóak itt alkálifémek, halogének, nemesgázok mondhatni egy komplett
megzenésített post-black kémia óra az anyagok rájuk jellemző megszemélyesített
tulajdonságaival, reakcióival, élettani és egyéb hatásaival. Ilyen elemi hatással
robban arcunkban az album nyitó Rb heves redukcióktól fűtött sikálós
post-black metal melódiái, vagy az őt követő Cl enyhén prog/thrash-t darálós,
de egyben elszállós fojtogató lüktetése, ami után egy rövidke ideig alámerülünk
a C
rideg - instrumentális - mikrokozmoszában. A riffeivel lassan őrlő hipnotikusan
tekergőző As egy igazi post doom eposz, a szóban forgó anyag gyógyító, és
egyben gyilkoló tulajdonságaival csak úgy, mint az old-school black metal
jellegű Hg toxikus, gyilkos kaszabolásai. Az ezüstösen csillogó
kozmikus hangokat megszólaltató Ar egy hosszabb instrumentális suhanásra
visz minket, amiből az Md rideg, agresszív meddősége szigorúsága
tépnek ki. A zörejesen recsegő Po nehéz vákuumozott térbeli hangjaitól
a szőr is feláll a hátamon, amin zárásként őserejét megmutatva emelkedik felül a
legöregebb anyag, az életalapjait képviselő H depressziótól remegős doom
vonaglása, s zajoktól keltett hangulati képe.
Az egyszemélyes, egyedi zenei projektekről már többször
kifejtettem a véleménye. És továbbra is csak a legmélyebb tisztelettel tudok
adózni azon alkotóknak, akik ötletgazdag, s egyben erősen öntevékeny emberként
nem térnek ki az élet alkotásra ösztönző kihívásai elől. Ezek az emberek számomra - ha csak hétköznapi
szinten is - mindig is olyan példaértékeket hordoznak, mint a hajdani korok
nagy tudósai, feltalálói, vagy felfedezői. Így vagyok Nagaarum zenei
alkotásaival is. Tiszteletem!
Befejezésül pedig álljanak itt az albumában található alkotását inspiráló, vagy épp összegző gondolatai: „A nagy
felfedezések között van néhány, ahol a géniusz jelleme legalább olyan érdekes,
mint maga a felfedezés. Sokféleképpen változhat az, aki nagy tetteket hajt
végre. Vagy esetleg sehogyan sem változik. A lelki tartás az, ami közbeszólhat
ilyenkor.
Ez a kiadvány egy olyan embernek állít emléket, akire felnézek, akit becsülök,
és egyik személyes példaképemnek tartok.
Egy olyan korban tevékenykedett, amikor még a tudományterületek nem aprózódtak
fel milliárdnyi kis szilánkra. Minden tudós értett még egy kicsit mindenhez.
Nem tisztem becslésekbe bocsátkozni, inkább csak a véleményemet közlöm, amikor
azt mondom, hogy a nagy felfedezések kora letűnt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése