Aiwass, a ködből éledő feeling

Bevallom kapóra jött a nyári ˝Shaman Smoke in the R33˝ - Stoner mini fesztivál híre, melyen az este újjá éled az Urania. A legutóbbi - Aiwass - alkotó stoner remete - írásommal kapcsolatban megpendítettük, hogy csinálunk egy beszélgetős interjút is. Kicsit bajban voltam, hogy merről is induljak el. De ez az Urania buli híre adott egy vezérfonalat.

Az Urania nem egy túlságosan koncertező banda. Mégis mi hozta, hogy felléptek ezen a fesztiválon? Esetleg várható más fellépés is?

Hogy nem vagyunk sűrűn koncertező banda, az annak is köszönhető, hogy ez egy project. A klasszikus értelemben véve nem zenekar. Elkezdtünk Urania dalokat játszani egy új felállással, de kellett valami kötelezettség is, ami felpörget minket,így kapóra jött  a meghívás a stoner minifest-re. Talán lesznek majd további fellépések is, de ezt persze nem garantálhatom. Az biztos, hogy nem fogjuk szétkoncertezni az agyunkat, soha nem lesz rutin egy-egy élő Urania megmozdulás. 

Az Urania - Resurrection e.p. címe  számomra  utal a folytatásra. Ez mikorra várható, és milyen terveitek vannak ezzel kapcsolatban? Említetted, hogy terveztek egy olyan album sorozatot, amelyeken az Urania különböző zenei arcát mutatjátok meg, és lesz esetleg énekes album is.

A Resurrection cím személyes indíttatású, részint arra utalt, hogy újra foglalkozok az Urania-val. Vannak terveim, ötleteim, és most aktualizálódott is, mert újra létezik, mint zenekar. Ez így maga a fojtatás. A mostani felállás (Kormos Tamás - basszus, Juhász Pál András – dob) is egy teljesen más hozzáállást adhat, de így új anyaggal nem hiszem, hogy szolgálhatok a közeljövőben,inkább magára a zenekarra,a zenekari előadásmódra koncentrálunk. Kiválasztjuk és újraértelmezzük a már meglévő dalok egy részét. Volt ilyen tervem, hogy kijövök különböző atmoszférájú, rövidebb anyagokkal, mert azért persze vannak új témák is, de jelen pillanatban csak a zenekarra jut idő, illetve arra, hogy zenekarrá váljon a dolog. Ez most az elsődleges.

Valóban volt olyan terv is, hogy legyen ének. Volt is pár próba egy énekes barátunkkal, de át kellett volna változtatni a dalok struktúráját, ami hónapokig elhúzódott volna, és nem akartunk idő előtt belefáradni a variálásba. Eleve hezitáltunk ezzel az ének dologgal, soha nem tudtuk 100%-ban eldönteni, hogy akarjuk-e, v agy nem! Így az a döntés született, hogy most nem.

Zeneileg mind egy hullámhosszon vagytok, vagy más zenei irányzatokból is merítetek? Vagy csak a Te személyes ötleteid teszik ilyen jellegzetessé a zenéteket?

Magáért a zenéért 100%-ban én vagyok a felelős! Ez persze változhatna idővel, de én nem merítek zenei irányzatokból, azaz nincs előre eldöntve, hogy az Urania most ilyen és ilyen lesz.  Adott a személyes ötlettáram, aztán eldöntöm, hogy mi fér bele,és mi nem.

A többiekkel bizonyos szinten  egy hullámhosszom vagyunk, legalábbis ami a zenei hozzáállásunkat illeti, és ez az ami igazán számít, amitől működhet a dolog. De teljesen más zenéket hallgatunk, mindenkinek megvan a maga bonyolult személyisége, lelkivilága, szóval ez természetes.

Az Urania mellett több zenei projekttel is dolgozol, amik nem kifejezettem stoner stílusúak. A doom, atmoszférikus tribal-on át egészen az indusztriális, experimental  noise zenékig. Ezek milyen hatásokból jönnek, jöttek?

Nagyon nyitott tudok lenni a zenei stílusokat illetően és mindig nagy rajongója voltam az újítóknak, akik művészetként tekintenek a zenére, és nem hajlandóak szabályokat betartani. Erre is csak azt tudom mondani, hogy a művészi szabadság belülről fakad, mi értelme lenne felsorolnom most azt a több száz albumot, ami hatással lehetett rám? Van egy-két stílus, amit nem kedvelek, és a kifejezetten tömegigényre gyártott, üzleti és nagyon kifundált, behatárolt sablonzenéket gyűlölöm,ami sajnos a mai zenei kínálat 99%-át jelenti.

Blogod bejegyzéseit olvasva, egy olyan gondolkodó embernek tűnsz, aki keres valamiféle megbékélést. Ez lelki, spirituális, vagy csak a napi húsmalomból való kiszabadulás vágya?

Is-is, de inkább az előbbi. A napi húsmalomból kiszabadulás lehetősége elsősorban anyagiaktól függ, a lelkem békéjének útját viszont nem keresem, hanem járom. Így a blogon inkább személyes hangulati és társadalomkritikai gondolatok vannak főleg, sok egyfajta szabad-vers formában, hogy a költőiséggel próbáljam megfogni a dolgok lényegét, érzésben, hangulatban is, a magam módján. Már nem igazán írogatok oda, ha lesz időm és mondanivalóm újra, akkor talán.

Mennyire jellemző rád a vallásosság, vagy filozófia? Vagy mennyire vannak hatással rád?

Nehéz lenne letagadnom, hogy mekkora hatással volt, van rám a keleti gondolkodásmód. De ezt nagyon hosszadalmas lenne kifejteni. Ennek ellenére nem vagyok semmilyen konkrét  vallási-filozófiai nézetnek a követője, vagy gyakorlója. Ezek a tanok csak abban segítettek, hogy kialakuljon a saját világnézetem, ami a jelenben mindig szilárd, de a jövőt illetően nyitott a változásra, és változik is.

Az Aiwass egy okkult név (Aleister Crowley által írott legfőbb könyvének a Lieber Al vel Legis ˝A Törvény Könyve˝ vezérlőszelleme, az egyiptomi Aiwass által diktál, súgott, okkult szavai voltak ).Mennyire van nálad jelen az okkultizmus? 

Semennyire! Maga az Aiwass név is „véletlenül” ragadt rám. Bár természetesen tőlem jött, és abszolút tudtam miről van szó,hiszen meg volt bennem valamennyire az okkultizmus iránti érdeklődés, de idővel levedlettem ezt is. A Crowley-féle Törvény Könyvében kiváló gondolatok vannak, de ami általában a hókuszpókuszt illeti, az nagyon messze áll tőlem. A Crowley-féle Aiwass históriát viszont mindig is érdekesnek találtam. Hogy Crowley kivel, vagy mivel létesített kapcsolatot és, hogy ez kintről, vagy a saját elméjéből jött-e, valamilyen szernek a hatására, az titok marad. Az ilyen irányú érdeklődésem miatt egy modern materialista szemében akár misztikusnak is tűnhetek, hiszen nem próbálom megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és nem próbálom felfogni a felfoghatatlant. Viszont tapasztalom, ezért elfogadom. Ha ez okkultizmus, ám legyen.

A Mazarine egy szuicid- doom projekt, míg az Aiwass egy sajátos hangvételű dark zene, amiben a csilingelő gitárok mindig a Fields Of The Nephilim-et jutatják az eszembe. Carl McCoy énekes igen szívesen nevesíti meg a mágiát és okkultizmust témáiban. A Mazarine és Aiwass zenéjében, témáiban ez mennyire mondható el? Mivel itt már van ének, mormolás, főleg Mazarine vonalon, mik tükröződnek itt a blogon olvasható gondolataidból, vagy ezeknek teljesen más a talaja?

Eléggé más. Nagy hatással volt rám a Fields Of The Nephilim, de ez a hatás kizárólag zenei, a szövegviláguk érdekes,de amikről szólnak… Gyerek voltam még, amikor a Necronomikon-t, meg hasonlókat olvasgattam,azóta azért bőven kinőttem a mesekönyvekből. A suicide-doom kifejezés sem arra utal, hogy efféle problémákkal küszködök, de szerintem mindenkit érdekel a halál fogalma, hiszen nem tudunk róla semmit.  Aki jobban odafigyelt a zenei munkásságomra, az tudja, hogy bennük ugyanúgy jelen van az élet, mint a halál, és ugyanúgy jelen van a fény, mint a sötétség. Bármelyiket is utasítod el, tévútra kerülsz.

Aiwass! Köszönöm, hogy megismerhettük a nem csak stoner oldaladat is!