2013. május 13., hétfő

The Southern Society - A dél keresztje

A határon túli magyarság southern metáljának fő zászló vivője a Szerbiai Vajdaságból, Szabadkáról származó zenekar a The Southern Society. A csapat 2008 nyarától létezik, amikor Szloboda Tibor énekes/dalszerző/gitáros (Amok) és Tolnai Endre gitáros/dalszerző kitalálták, hogy zenei ürességük pillanatinak kitöltése érdekében létrehozzanak egy amúgy is régóta tervezgetett közös zenei projektet. Természetesen tudták, hogy ketten nem sokra mennek. Így elkezdték a tagtoborzást a betöltésre váró posztokra. Aminek sikeres eredményeként, 2008 októberére meg is találták az egyik hiányzó tagokat, nevezetesen Roncsák Marcellt a Nowhere-Drive zenekar soraiból, majd 2009 februárjában betoboroztak egy helyi zenészt, Dorogi Sándort. Ezzel fel is állt a The Southern Society társasága! Igaz későbbiekben, 2012 -ben  Roncsák Marci távozott a zenekarból, helyére a szintén ex-Amok, ex-Raze zenész, Német Attila ült a bőrök mögé. 



A négy zenész, négy különböző zenei háttérrel, de nagyon sok közös zenei ötlettel és megvalósításra váró tervekkel látott neki a közös munkához. A recept tehát kész: Délies hangzású southern metál ötvözve erősebb groove-os, heavy/blues-os kifejezetten ének centrikus dallamokkal. 2010 tavaszán felvették az első 10 számos demó albumukat, és ugyanúgy ebben az évben felvették az első hivatalos zenei videójukat is. 2011 márciusában a Budapesti Crazy Mama Clubban megrendezett Bandák csatája elnevezésű tehetségkutatón első helyezést értek el. Bár a tehetségkutató nyereményével beigért dolgok nem igazán jöttek össze. Ennek ellenére 2012-ben elkészítették első albumukat Tales From A Southern Land címmel. 
 
A The Southern Society első lemezén igényesen és jó érzékkel kidolgozott ének, valamint hasonló igényességgel előadott gitár témákkal találkozhatunk. Minden dalnak van egy mély és húzós energikus feelingje, mi azonnal felpezsdíti a vérünket.  Már az Intro utáni Secret Messiah is egy rozsdás energiabombát robban ránk. Szloboda Tibor már itt megcsillogtatja énektudását, amit az egész anyagon remekül visz végig. Hangjában van egy rejtelmes rekedtesen bluesos, de mégis metálosan éles, kaparós keverék. A The Ballad Of Martin hangzásilag egy igazi western ballada. A srácok nagyon jól adják elő a déli koszos bluesos akusztikus dallamokat, az ének pedig hatalmasat dörren.  Hatalmasat szól Seress Rezső klasszikus dalának, a Szomorú Vasárnapnak a feldolgozása. A Gloomy Sunday egy finom akusztikus szákon fut végig. Tibor éneke rekedtes, szinte síró bánatos hanggal alátámasztva adja elő a dalt, de azért az ős torokhangját ebben a dalban is nehéz kordában tartania. Természetesen, mint minden jó balladás metál számban a végére kissé harapós hangokba csap át mind a zene, mind az ének. Megjegyezném, hogy az album jellegzetessége a hosszabb lélegzetvételű dalok, mint pl., a Mean Machine szerzeményük, ami közel 10 perces technikás szólókkal és erős sludge riffekkel van teletűzdelve. De hasonlóak a Oh Brother Where Art You, vagy a favoritom a Go With The Flow. Mind kettő igen jól sikerült dögös szerzemény jó adag groove-os gitárnyújtásokkal, és jó mély recsegő énekkel.  Másik zúzda kedvencem a Burn Well. Egy finom kis kezdésű mocskos southern bika nóta, amiben Tibi olyan metálos fejhangon énekel, hogy attól az egész album lángol. 

A The Southern Society zenéjében jól ráérzett a southern metál izére. Ütős kis albumot muzsikáltak össze nekünk itt Közép-Kelet Európában, és igazán jól adaptálták ezt a zenei világot, aminek esszenciát mi is magunkba szívjuk zenéjükből. 

Tisztelet és Testvériség!



Tagok: Szloboda Tibor – gitár/ének, Tolnai Endre - gitár, Dorogi Sándor  – basszusgitár, Német Attila – dob 







1 megjegyzés:

  1. Köszönjük a támogatást és a szép szavakat! Pride, Respect & Brotherhood!
    The Southern Society

    p.s.
    ... egy apró kiigazítás: a lemezt nem a Bandák Csatája díjaként, hanem önköltségen vettük fel, és az NKA támogatásával adtuk ki saját gondozásban. A valóság az, hogy a Bandák Csatája nyeremények 90%-a csak jól csengő ígéret maradt. De ez, gondolom senkit sem lepett meg... Még egyszer köszönjük!

    VálaszTörlés