A tényálladék: a zenekarban amúgy hárman vannak, két egykori
Publo Hunny, majd LaBand tag: Hosszú Gábor, basszus és énekes, Kubányi Bálint dob,
valamint egy Walkó Gergely névre hallgató gitáros. Szó se róla, a srácok lényegre
törően nyomják az arcunkba az „agrár, HC stoner” zsíros kenyeret. A bemutatkozó
’Ep-jük, ami 3 szám, annyira energikus, pörgetős, hogy zsinórba most hallgatom
meg harmadszor. Igaz ez az ’Ep 2011-es, de ha érzékeim nem csalódnak azóta
készült 1-2 új dal ami inkább a megosztó oldalakra kerültek fel. Elmondásuk
szerint zenéjük: "a sok bonyolult, összetett muzsika után egy egyszerű
200-as szeg a pofánkba".
Szókimondó, odabaszós, jól megszerkesztett szövegekkel
jönnek, dühösen, tűsarokkal rúgják szét a szánk. Teszik ezt a kezdő A kedvem
véget ért című kis koszos, erősen HC-s, sludge hatású dalukban már az elején…
jaj, mi jön még? Pár ütés a fejünkre és kezdődik a Fekete neked. Ami egy megint csak odamondós fekete leves, s közben
kinevetnek, ahogy a fejünket majom mód kapkodjuk a pofonok elől amiket a ritmusok
vágnak az arcunkba. És ez a pofa énekével leanyáz fűt fát, mindenkit és mindenkit, ahogy lehet. A Nem akarom elől már menekülünk, féltjük a
szaros életünk, mert úgy jön mit egy úthenger. Mint, ahogy az egész anyag, tol, lök, zúz, lapít!
Olvastam, hogy állítólag horvát-magyar barátságnak
köszönheti a létrejöttét, úgy 2006 környékéről. De én ezt nem hiszem! Zsíros
kenyér csak itt van!
Tagok: yetterman - ének, basszus, grog - gitár,
gabihargita – dob
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése