Na, végre! Sóhajtott fel
Magyarország stoner társadalma július 26.-án amikor hivatalosan is megjelent az Igor
új EP-je, a NA. A sludge/core, deathrock hazai nagymesterei a 2011-es, HE
című remek művük után, most újra megörvendeztetnek minket 5 remekbe szedett,
energikus, arcba taposós, ultra súlyos dallal. Az új EP kapcsán beszélgetek Pó bácsival,
az Igor band aranytorkú pacsirtájával, némi múltidéző storyzást is belefűzve!
(remélve, hogy nem azok lesznek a válaszai, amiket előrejelzett)
Szia Pó bácsi! Kezdjük is
el! Egynapos, friss, még mondhatni füstölgő anyagotokra mióta készültetek? Hol és
mikor rögzítettétek az anyagot?
Szia.
Körülbelül másfél éve készültünk rá, bár a dalok gyorsabban összeálltak,
csak sok ember szabad idejét kellett összehangolni hozzá, ugyanis az volt az
alapkoncepció, hogy a HAW EP-vel egyszerre rögzítjük az anyagot,
amit végül meg is valósítottunk. Sajnos a HAW felvételei kicsit még tovább húzódnak
(bár az nem olyan nagy baj, hogy nem egyszerre jön ki a kettő), de az
már egy másik történet.
Egerszalókon vettük fel az
egészet a Shapat Terror frontember, Sohi stúdiójában, a
Standing Waves-ben. Február utolsó hetében rögzítettük a hangszeres részeket,
majd két részletben, májusban és júniusban az óbégatásokat, ahogy mi nevezzük az
énekeket.
Egy nap után vannak már visszajelzések?
Egyelőre még csak a közvetlen ismerősöktől,
barátoktól jöttek visszajelzések, melyek egy kivételével teljesen pozitívak voltak.
Úgy látszik, csak egyőszinte barátunk van.
Hogyan foglalnád össze, a NA-t?
Míg a tavaly előtti EP-n az azt megelőző
7-8 év legjobb témáiból válogattunk, most csupa friss dallal jöttünk elő.
Fontos változás volt még, hogy elsősorban a dobosunk, Ördi volt most a
dalszerző – bár ez a folyamat már a HE frissebb dalainál elkezdődött. Elég
vicces volt, amikor először dúdolta el a gitártémákat, amiket elképzelt a
dobokra, kész dalszerkezetekre. Ezeket Marcival riffekké érleltük, aztán az ének
témákat együtt dolgoztuk ki. De itt is meghatározó szerepe volt Ördinek.
Összességében egy egységesebb, ugyan akkor komorabb, barátságtalanabb anyag az elődjénél,
még kevesebb refrénnel, komplexebb zenei megoldásokkal.
És, hogyan jellemeznéd az EP dalait?
Vakken: Mindig is szerettük a rövid, gyorsabb dalokat.
Pláne, hogy a zenekarpályafutásának kezdetén főleg punk/hc zenét nyomtunk, nem véletlen,
hogy most is van egy ilyen a lemezen.
Mindestens 3: Szerkezetilegtalán
a legérdekesebb az ötközül, az a kiállás a kétharmadánálpedig az
egyikkedvencpillanatom az egészfelvételtnézve.
Apokalipszis Fos:
(Nekem ez a dal az abszolút kedvencem! Nagyon nagy a szám végén előjövő Neurosis káosz) Ez készült el
először, koncerteken is nyomjuk máregy ideje. Talán a legdirektebb,
legmegjegyezhetőbb dal elsőre.
Hásszipú: Az EP
legbrutálisabb dala. Fizikailag is megterhelő elnyomni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy
a kardio szó bekerült az új stílus meghatározásunkba: családcentrikus kardio-sludgecore.
Trecetpety: Szívem csücske,
nagyon szeretem itt is a kiállásokat, a befejezés pedig tökéletesen zárja le az EP-t. Abszolút kijön itt is az a koncepció, amit koncerteken is követünk. Rövid,
velős koncertek, lemezek, amik közben nincs idő elmenni sörért – érdemes előre betárazni
-, és azt érzi a hallgató, hogy szívesen hallgatta volna még tovább a bandát.
Nem nagyonszokásunk a ráadások beiktatása sem. Hadd menjen haza úgy a
szladzser, hogy aligvárja a következő adagot. Pont ezért jönki jól a szöveg is
a befejezéskor: “We keep on dancing just a little more, more, MORE”.
A Trecetpety dalban a producer Sóhajda Péter is énekel.
Hogyan jött az ötlet, hogy Ő énekeljenebben a dalban?
Az előbb említett részt énekli Sohi. Már a dal
formálódásának korai szakaszában éreztük, hogy itt jó lenne egy vendég énekes. Többen is
szóba kerültek, aztán végül a legkézenfekvőbb megoldást választottuk,
mivel Sohi nemcsak “kéznél” volt, hanem a mellett, hogy szeretjük, amit énekesként –
is – csinál, tökéletesen passzolt ide az orgánuma.
Gondolom terveztek az új anyag kapcsán néhány koncertet is?
Vannak már ilyen irányú terveitek?
Egyelőre a stúdiózásra koncentráltuk főleg a
nyárfolyamán, rá adásul ez nekünk amúgy is pihenő időszak mindig,
mivel fesztiválokon nagyon ritkán látni minket. Nem igazán mainstream, amit játszunk,
így ez nem is olyan meglepő. Ebből következik az, hogy most már az őszre koncentrálunk,
természetesen klubkoncertekben gondolkodva. Még nem tudok konkrét dátumokat mondani,
de Szeged, Eger, Debrecen és Budapest már biztosan hallani fogja élőben a NA
dalait. A többi helyszínt és a részleteket időben közölni fogjuk mindenkivel.
Ez az új EP most mégc sak a neten van fent. Lesz esetleg
CD is belőle?
Igen, már kész is vannak a borítók.
Papírtokos megoldás lesz ezúttal, melyet a multifunkciós dobosunk tervezett.
Koncerteken egy söráráért fizikai formában is be lehet majd szerezni az anyagot.
Akkor idézünk egy kis múltat! Mióta van az Igor és, hogyan
is kezdődött a zenekartörténete?
Eléghosszú a sztori, de
megpróbálom gyorsan összeszedni a főállomásokat. 1996-ban indultunk,
akkor még BUSMaN néven. Az első 3-4 koncerten volt
egy kisegítő énekesünk egy osztálytárs személyében, aztán hárman csináltuk tovább.,
ahogy erdetileg is terveztük. 1998-ban
gyakorlatilag egy teljes lemezanyagot vettünk fel 10 számmal, bár mi demónak tituláltuk.
A korábban említett punk/hardcore hatások nagyon erősek voltak még ekkor. Aztán
2001-ben kiadtunk egy 4 számos demót, melyen letisztult, nagyon dallamos rock
zene jött ki belőlünk. A kilencvenes évek végére kicsit elegünk lett a
folyamatos zúzásból, és volt egy kis kitérőnk. Ezt hosszú csend követte kiadványok terén.
Ahogy elkezdtünk visszakeményedni, úgy érzetük, hogy szükségünk van egy külön énekesre,ami egy nagyon hosszú folyamat
volt. Végül megtaláltuk Srég (Harvester, Bornholm) személyében azt az embert,
akit kerestünk, de pár év után végül mégis nélküle készült el az előző anyag. Igen lassan állt össze az új koncepció,
mivel teljesen újra gondoltuk a zenekart minden szinten. Ez vezetett 2007 tájékán a
névváltáshoz is. Érdekes dolog, hogy pont akkor tudott kiteljesedni a ma is
látható kép, amikor az egész folyamat katalizátoraként szolgáló Srég és a
zenekar útjai elváltak egymástól. Nem tudjuk elégszer el mondani,
milyen hálásak vagyunk neki.
Kiemelnék a Te zenei múltadból két bandát! HAW, ésWarpigs!
Mi van most velük?
A HAW egy nap híján egy évig nem létezett,
miután tavalyelőtt ősszel bejelentettük, hogy vége. Aztán tavaly nyárvégén a
Stereochrist/Wall of Sleep szülinapi bulin az Igor koncert végén felugrott Dávid és Gazsi
a színpadra két HAW dal erejéig a poén kedvéért. Előtte persze próbáltunk párat,
és már akkor nagyon jól éreztük magunkat, a színpadon pedig teljesen egyértelművé vált,
hogy folytatnunk kell. Nem véletlenül nem osztottuk meg senkivel, hogy miért lett
annak idején vége, ezt továbbra sem tervezzük, de tovább fogunk működni.
Picit visszafogottabb tempóban ugyan, de megy tovább a szekér. Ahogy már említettem,
jön az új HAW EP is, bízom benne, hogy még idén meg is jelenik! Ennél több konkrétumunk egyenlőre nincs.
Ha már a visszafogott tempónál járunk, és úgy is említetted
a Warpigs-et: mivel az Eszenyi tesók páréve Londonban élnek, abszolút idényzenekar lett
belőlünk. Ez főleg a December végét jelenti minden évben,
amikor adunk egy komolyabb koncertet. Ez természetesen klubkoncertet jelent, ami nem is
csoda, hiszen nem pörög már annyira a név, mint 15 évvel ezelőtt, de azt hiszem,
teljesen elégedettek vagyunk mindannyian ezzel a helyzettel most a zenekarban.
Abszolút kötetlen örömzenélésről van szó.
Esetleg e két zenekarnál is lesz valamiféle megmozdulás?
Ősszel jó lenne HAW koncerteket is csinálni,
de hogy ez milyen formában fog megvalósulni, arra még nincsenek konkrét tervek. A
Warpigs kicsit rendhagyó módon idén valószínűleg nem év végén, hanem kora ősszel fog
koncertezni, de erről hamarosan tájékoztatunk mindenkit.
Pó bácsi, Köszönöm a beszélgetést!
Köszönöm
a kérdéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése