A nem
régiben alakult budapesti Powertrip
zenekar épp első bemutatkozó koncertjére készül. Bár egy teljesen új csapatról
van szó, a zenekar tagjai mégis ismerősek lehetnek számunkra. Hogy kik ők és,
hogy hogyan jöttek össze arról a koncertre való készülődés közben, pofátlanul
egy villáminterjúnyi kérdésekkel zavartam meg őket!
Sziasztok! Akkor
kezdjük is az elején. Hogyan is jött össze ez a formáció?
Évi: Szandrával korábban már zenéltünk együtt a
Buttercup nevű csajbandában, pár év elteltével pedig rájöttünk, hogy itt az
ideje újra együtt játszani. Otthon nekem már gyűltek az ötleteim, amik egyik
aktuális zenekaromhoz sem igazán passzoltak, úgyhogy megmutattam őket Szandrának,
és így indult az egész. Kristóffal az Eejit Midgetben zenélünk együtt - ami már
lassan egy éve "távkapcsolat üzemmódban" működik, mivel Isti
Írországba költözött -, így megkérdeztük Kristófot, hogy ha már úgyis közös
teremben vagyunk, Eejit próbák pedig most nagyjából félévente vannak csak,
lenne-e kedve beugrani, hogy mégiscsak élő dobbal tudjuk nézni a dalokat, amíg
nem találunk fix dobost. Igazából nem kellett sok próba, hogy rájöjjünk, nem
kell keresgélnünk, Kristóf egyből ráérzett a dologra, és szívesen csatlakozott.
Zolit a Jack Westernben láttuk, és először az volt a tervünk, hogy az első pár
dalunk más-más énekessel közösen készítjük el, és ő volt az egyik, akire
gondoltunk közreműködőnek. Aztán lejött egy próbára, és kapásból tök jó
ötletekkel állt elő, anélkül, hogy hallotta volna korábban a dalokat,
rájöttünk, hogy ő lesz a mi emberünk, és szerencsére ő is így gondolta, így
vele lett teljes a Powertrip.
Honnan jött a név,
Powertrip? És, hogyan mutatnátok be a zenéteket, mire számíthatunk tőletek?
Évi: Ahogy az ilyenkor
lenni szokott, sokat szenvedtünk a névválasztással. Volt jó pár ötlet, de egyik
sem nyerte el száz százalékosan mindenki tetszését. Nem titok, hogy a Monster
Magnet buli előtt jött az ötlet, hogy lehetnénk Powertrip, az ő daluk után - a
koncert után pedig még biztosabbak lettünk benne, hogy ez lesz az igazi - bár
ezt a számot nem is játszották. Alapjaiban
laza, koszos rockzenét játszunk, de mélyre vagyunk hangolva, vannak húzósabb,
mocsarasabb témák, és némi sivatagos-lazulós érzés is ragadt a dalokra.
Ha jól tudom
korábban már játszottatok, vagy épp játszotok is más zenekarokban is?
Évi: Igen. Ugye volt a
Buttercup Szandrával, ami egy csajbanda volt valahol a rock és a metál között,
dallamos énekkel. Valamint az Angelus, akikkel hörgős/üvöltős extreme metált
toltunk majdnem csajbandaként - először lány, majd egy idő után fiú dobossal,
és a Cherry Bomb, akikkel feldolgozásokat játszottunk - hogy-hogy nem, ahhoz
képest, hogy soha sem jutott volna eszembe direkt lányokkal zenélni, ez is egy
csajzenekar volt. Játszottam még a
Checkpoint Charlie-ban, és pár egyéb projektben is. Jelenleg pedig az Eejit
Midget van a Powertrip mellett.
Zoli: Körülbelül 6 éve
kezdtem a zenekarozást, még a legelső formáció Jam At Home néven futó
instrument banda volt, ami arról szólt, hogy lementünk a hátsó kisházba és
jammeltünk orrba-szájba, ami jött. Másfél év múlva ez átalakult, WeZooAll néven
futó bandára, ahol new age rockot toltunk, ahol már énekeltem is, új tagokkal
(ritmus gitáros maradt), de másfél év múlva ez is egy emlék maradt. Jelenleg a
Jack Westernben játszom még ritmus gitár/ének poszton. Amíg nem volt zenekarom,
otthon elkezdtem egy önálló projectet, ami Just LiK3 néven fut, hogy más, addig
zenekarban nem megvalósítható ötleteimet is kipróbáljam.
Szandra: Még a Buttercup
előtt játszottam a Crew From Hell nevű Pantera tribute-ben, utána pedig az
Inside My Head-el toltuk évekig. Ez egy dunaújvárosi metal-banda, inkább északi
vonal, metal-core-os plusszokkal. Jelenleg nem működik aktívan, a frontember és
a dobos külföldön él egy-két éve, úgyhogy most csak a Powertrip-re
koncentrálok.
Kristóf: Játszottam a
progresszív metal Stonehange-ben, egy darabig tagja voltam a VHK-nak is,
jelenleg az Eejit Midget mellett egy Soundgarden tribute zenekarban, a
Superunknowns-ban töröm a cintányérokat.
Február 14.-én lesz
az első bemutatkozó koncertetek a ShowBarlangban a Neck Sprain vendégeként ahol
még a Grizzly társaságában játszotok majd. Hülyeség azt kérdezni, hogy
izgultok-e? De milyen érzések vannak bennetek ilyenkor?
Évi: Izgulásnak nem
nevezném, inkább egy természetes izgalomnak, hiszen mégiscsak az első bulink
lesz, dolgozunk már egy ideje ezeken a dalokon, és alig várom, hogy mások is
hallhassák végre őket. Ráadásul már nagyon hiányzik a koncertezés - november
végén volt az utolsó Cherry buli, és ha nem is olyan sok idő telt el azóta,
nekem egy örökkévalóságnak tűnik.
Zoli: Annyi van bennem,
hogy basszunk oda. Érezzük jól magunkat és a közönségnek nyújtsuk a legjobbat.
Szandra: A koncertezés
nálam is sokáig kimaradt az utóbbi időben, szóval várom már nagyon! Akik
belehallgattak eddig a zenébe, vagy belenéztek a próbába, azoktól pozitív
visszajelzéseket kaptunk, így azt remélem, a koncert sem fog csalódást okozni!
Kristóf: Én nyugodt vagyok,
a lényeg, hogy jól fogjuk érezni magunkat, ahogy Zoli is említette. Azt hiszem,
Bánfalvi Sanyival gondoskodunk majd róla, hogy ne maradjanak egyben a dobok!
Bemutatkozó anyag,
EP mikor várható tőletek?
Évi: Remélhetőleg
hamarosan. A hangszeres részével kész vagyunk már egy ideje, négy dalt
rögzítettünk ősszel. Az éneken dolgozunk jelenleg - mivel Zoli a felvételek
után csatlakozott hozzánk -, ill. a keverésen - semmiképp sem szeretnénk
összecsapni, de persze már mi is nagyon várjuk, hogy elkészüljön.
Srácok, Lányok
köszönöm szépen! És találkozunk 14.-én a ShowBarlangban!
Tagok: Máté Éva - gitár, Makács Zoltán - ének, Szabó Kristóf - dobok, Jutasi Szandra - basszus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése