Locust On The Saddle - Ez sosem volt divat zene!

A Locust On The Saddle elnevezésű banda neve a mai napig ismerősen cseng a hazai doom/stoner zenéket kedvelőinek körében.  Az egykor Gyöngyös-Budapest vonalán mozgó zenekar 2004-től a 2010-2011-es évekig aktívan munkálkodott. Ez időbeli tevékenységük alatt két anyagot jelentettek meg. Első hivatalos bemutatkozásuk, a 2006-ban megjelent Tourette Escapism című négy számot tartalmazó demójukkal volt, amiről egy akkori lemezismertetőben így írtak: „Ezt a zenét nem lehet divatból játszani és hallgatni, de ha egyszer megérint, akkor olyan élménnyel gazdagít, ami semmi máshoz nem fogható.” Majd ezt követte a két évvel későbbi The AlphaMantis néven, a Nail Records által kiadott egyetlen albumuk. 

Locust On The Saddle (2008):

Vass Imre - ének, Szabó Tamás - gitár, Szabó László - gitár, Szabó Péter "Pó bácsi" - basszusgitár, Szipszer Szabolcs – dob

De mielőtt belevetnénk magunkat a Locust On The Saddle két anyagába, a zenekar kusza „szappanoperás” kezdeti történetéről még annyit, hogy a banda valós gyökerei egészen az 1995-96-os évekig nyúlnak vissza. Amikor is Szabó Tamás gitáros és Sziszper Szabolcs dobos a hazánkba ekkortájt beáramló Down, C.O.C., és más hasonszőrű zenekarok jótékony hatásaira elkezdték közös jemmeléseik, riff-röfögtetéseiket, amikhez időközben, időszakosan 1-2 basszusgitáros is társult. Ez a történet egészen 1999-ig ment, amikor is a tagok felsőoktatási célja vette át a jelentősebb szerepet. 2002 vége felé újra előtérbe kerültek az eddig háttérbe szoruló zenei ötletek, és nem csak az ötletek jönnek, de pár új tag is. 2003-ban egy újsághirdetésre jelentkezik Vass Imre énekes, akinek személyében egy remek torokszekció érkezik a csapatban. Meg lett a zenei közös hullámhoz, újra értelmeződnek a már meglévő témák, amikből egyenesen jön a már említett 2006-os Tourette Escapism demo. Már a bemutatkozó anyaguk érezhető volt, hogy egy olyan összeért, összeszokott csapat játssza, ahol minden tag tudja, hogy mi is a dolga és a szerepe a zenekarban. A Sabbath, Down, C.O.C. ízeket tartalmazó 4 dal Casual Tease, Burnout, Field, Never Enough igazi ínyencség volt akkor a hazai zenei piacon. A már a Mood és utózenekarinak zenéihez szokott hazai doomster, stoner füleknek kellemes hallgatni valót nyújtottak a dalok húzós, ősi nyomdokokon haladó ritmusa, és a fel-felbukkanó lebegős ’70-es éveket idéző rock, valamint az elszórt grunge-os témái. 

Tourette Escapism (demo 2006)

1. Casual Tease
2. Burnout
3. Field
4. Never Enough

A 2008-as albumuk is ezt a vonalat folytatja. Ösztönből hozzák a koszosan acsarkodó durva témákat, vagy épp a laza rockosabb, kissé grunge-os dallamaikat. A nyitó Tiro Incagnito egyféle mélabús intro-ja az utána jövő dögösebb Field of Ratio kiabálós, kánkálós, erős riffeikkel nyakon vágó daluknak. Ezt követő Burnout húzós grovve-os témái már perzselik az ember vérét, és a Get Back remekül eltalált slágeres refrénje örökre a fülünkbe égeti magát. A Field of Ratio-Burnout-Get Back hármas egy olyan jól összetett stooner/doom kompozíciót tolnak az arcunkba, amiktől méltán az album legjobb dalai lettek. Súlyos, koszosan mélyre hangolt, erős varacskos témáikra egyből bólogatni kezd az ember. A Casual Tease egy lebegősebb, sivatagosabb, de annál dallamosabb dalt ad, míg a középtempójú, doom málhákkal ellátott Stereopypia, vagy a Hammond orgonával feldobott Wasted of Time valahogy az egykori Mood hangulatát idézi bennem vissza. Az őket követő Holy Banishement/Bank Holiday rövidke elszállós grunge-os, anarchikusan ordítós-mormolós átkötése után a Breaking The Unwritter gyors, két perces punkos zakatolása a fejünknél fogva ver minket a falba, s ha jól hallom a dallamos grunge refrénben feltűnik egy Shapat Terror hang is. Az album végét záró Never Enough tételükbe minden bele van gyúrva, ami egy Locust On The Saddle dalba kell. Zakatol, elszáll, az ének rekesztve présel. 

The AlphaMantis (2008)

01. Tiro Incognito
02. Field of Ratio
03. Burnout
04. Get Back
05. Casual Tease
06. Stereotypia
07. Waste of Time
08. Holy Banishment / Bank Holiday
09. Breaking the Unwritten
10. Never Enough

A The AlphaMantis 39 percében egyunalmas pillanat, és felesleges téma sincs. Magyar szinten egy olyan album, aminek a dalait a mai napig élvezettel hallgatom. 2009-ben jelentős tagcseréken ment keresztül a banda, és a 2010-es évre egy újabb album is be volt tervezve. De sajnos ez az új album nem készült el… 

 Locust On The Saddle facebook