Az avantgarde black/doom metált
játszó Perihelion tagjai sokunk
számára jól ismertek lehetnek a magyar undergound zene színteréről. A csapat ugyan is az ezredfordulón alakult, méltán sikeres debreceni black/death metál banda a Neokhrome
tagjait tömöríti magában. Szó sincs itt
semmilyen feloszlásról! Hisz a Neokhrome legutóbbi 2012-es Perihelion albuma
oly sikeresre bizonyult, hogy két amerikai lemezkiadó összefogásával került
világszerte terjesztésre. De, hogy akkor mi történt? Ezt a zenekar ez év
februárjában így kommentálta: „A Neokhrome történetének eddigi
legnagyobb és számunkra legizgalmasabb mérföldkövéhez értünk. Rövid mérlegelés
után úgy döntöttünk, hogy ezentúl Perihelion
néven folytatjuk utunkat. Régóta éreztük már, hogy egy olyan névre van
szükségünk, mely sokkal jobban kifejezi azt a világot, amit a zenénk képvisel.
Ez a döntés egyszerre jelent lezárást, folytonosságot és új kezdetet is. Az új
név egyértelmű továbbvitele a legutóbbi lemezzel megkezdett útnak és a
folyamatos zenei megújulással egy merőben új kezdet is. ”
Ennek a megújulásnak, illetve a zenekar történetének
első fejezetét a Nap felé néz című bemutatkozó videoklipjük adta. Amit nem más, mint a nemzetközileg elismert zenei kliprendező, Costin
Chioreanu készített. Chioreanu eddig olyan zenekarokkal, és előadóknak
készített videókat, mint az At The Gates, Ihsahn, Darkthrone, Deicide, Ulver,
Arcturus, Mayhem és még sok más jól ismert banda. A zenekar második fejezete a napokban megjelent 3 dalos Nap felé néz című EP-jük,
amin két saját és egy VHK feldolgozás dal hallható. Az EP-t nyitó címadó dal
hangulatával és zenei sokrétegűségével bennem a VHK és Thy Catafalque, valamint
a vele párhuzamba kapcsolható Gire és Ulver zenei megoldásait idézik. A rituálisan
pattogós alaptémákra dallamosan szellős gitárok vannak szerkesztve, amiket
megpörgetnek, és változatossá tesznek a beékelt black metálosan sebességgel száguldó
futamok, valamint a lágyan csengő progresszív részek. Az énektémákból el lettek
hagyva a durván hörgős, egykori black metálos vokálok, helyettük szépen ki énekelt
vokális témákat és dallamokat kapunk. Az Élj című daluk egy az Arcturus-ra
jellemző neo-pszichedelikus, a ’80-as éveket idéző dark-alretes kezdése
után átvált egy elszállósabb, kissé progresszív rockos szikrázásba, amiből a black
metálos futamú dallamos gitárok viszik tovább a dal fonalát, néha visszatérve a
prog-rockos játékos dallamok világába. A VHK Verőfény dalának
feldolgozását teljesen a saját zenei arcukra formálták. Bőven áradnak a széléssávú
dallamszólók, delejes gitárfutamok, a remekül kiénekelt témák, és a dal
végére már majdnem kiabálásig menő éneklés pedig az önkívületig sodor.
A Perihelion bemutatkozó anyagában
egy egyénien színes zenei hangulatot élhetünk meg, amiket csak még színesebbé
tesznek a misztikus, regés magyar nyelvű szövegek. Amiért én megint csak
fejet hajtok a zenekar előtt, és csak kifejezetten örülök, hogy még egy saját
nyelvén éneklő zenekarunk van.
Tagok: Vasvári Gyula - ének/gitár, Szabados Krisztián - gitár,
Somoskői Viktor - basszusgitár, Katonka Barna - dobok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése