2014. április 13., vasárnap

minimál Bogart – Cosmic Caveman Blues (2014)

A szegedi minimál Bogart zenekar története 2008-ban indult egy akkor még középiskolás zenekarból. Azóta eltelt jó néhány év, átestünk különböző korszakokon. Volt, hogy ketten zenéltünk teljesen improvizatív formában, de volt, hogy „konkrétabb” számokat írtunk énekkel, saját szöveggel.” – meséli Szőke Csaba szólógitáros, majd így folytatja: - „Körülbelül 1 éve négytagú az együttes: Jenei István - dob, Pintér Máté - basszusgitár, Szőke Csaba - szólógitár és Prekop Győző szájharmonika. Nem régiben ráálltunk skandináv indíttatásra (pl.: My Brother The Wind és társaik) a teljesen improvizatív instrumentális jamekre, miközben készítettünk konkrétabb, progresszívebbnek szánt témákat is”.  Az előbbiekben említett hatások, és egyedi zenei ötletek jól érezhetőek a zenekar most megjelent Cosmic Caveman Blues című pszichedelikus blues/rockkal és stoneres instrumental témákkal megerősített 9 dalos első albumán.


Az albumnyitó rövid bevezetőként szolgáló Space Jesus témájában egy erős pszi/stoner rock elegyet érezhetünk, ami után a lebegősen szóló bluesos, szájharmonikás The Intergalactic Drug Baron delejes vonalán utazhatunk a ’60-as, korai ’70-es évekre jellemző progresszívebb zene világába. Eztán sorba jönnek az éteri, belső atmoszféránkba utaztató, feldobó-leejtő témák, mint a Reefer Madnes, vagy ép az önfeledt repülést adó Cosmic Caveman Blues progresszív/pszichedelikus rockos, és bluesos szájharmonikás vidám, táncolós ritmusai. Az Ode to Neptun 12 perces témája egy elmerengős kozmikus pszichedelikus imádsággal veszi kezdetét, amiből szikrázó szirmonként, hangról-hangra nyílnak ki Neptun dicsőséges és magasztos sugarai. Magukkal hozva víziós látomásaikat, miközben a kozmosz és lelkünk peremén kábultan egyensúlyozunk a valóság és a vonzóbb álomképek között. Majd megragadva az Interlude: Quest for Shrooms rövidke prog-rockos fonalát már is átlendülünk a Drums of Huperion 13 perces lüktető, a barlang tűzénél szított, és perzselő ősi törzsi dobok varázslatosan vibráló világába. A dal félútján a dobok karavánjához csatlakoznak magukat kábító, és csábító lassú vonaglásukkal a gitár és basszus intravénás lövései. Amik után a Fire Dancer ’70-es évekbeli blues/rockos ritmusaira már verejtékben úszva rúgjuk a port és készülünk a záró Mindfall depressziósan dühöngő, egyben lecsendesítő punkos rockabillys hullámzására.


A minimál Bogart zenéjében minden olyanra számíthatsz, amit eddig nem tapasztaltál. Egy összetett, komplett album, remek zenei ötletekkel, fordulatokkal. „Az albumot főleg azért készítettük, hogy távolabbi fellépésekhez legyen referencia, mire számíthat a közönség, ha ellátogat a koncertre. Meg persze sokat jelent, hogy tükröt tart elénk, kicsit kívülről tudjuk szemlélni a dolgokat. Nagyon friss a lemez. Majd az idő dönti el végül, milyen messzire fog minket elrepíteni.” – teszi még hozzá Csaba. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése