2014. december 6., szombat

Acid Victoria – Boogie Boy dalpremier és interjú

Akár azt is mondhatnánk, hogy az Acid Victoria a Mikulás a zsákjából rántotta elő a most megjelenő első stúdió dalát. De az csak is a véletlen műve lehet, hogy a budapesti srácok épp december 6-án rukkoltak elő Boogie Boy dalul premierével. Vagy nem is annyira a véletlené? Erről, és a zenekar eddigi történetéről Mikus és Kiss Gergő mesélnek nekünk. HO-HO-HO

Sziasztok! Kezdjük is az elején, mióta működik a zenekar? Kik a tagjai?

Mikus: Ez egy jó kérdés! Én azt mondom, előbb azt kell tisztázni, hogy mire vonatkozik a kérdés. Egy alapötlet, gondolat megszületésétől vagy a teljes formáció erőinek egyesítésének időpontjától. Előbbi majdnem egyidős Alaque-kal való barátságommal, utóbbi pedig 2014. január végi.

Kiss: Mi 2014. január vége, illetve február elejére tesszük a zenekar működésének kezdetét. A jelenlegi formációban: Mikus Márk (Ének/Gitár), Alaque (Basszusgitár/Vokál) jómagam pedig Kiss Gergő (Dobok/Vokál). Persze vannak, akik az első koncerttől számítják egy zenekar létezését. Ha ezt a filozófiát követjük, akkor április 11. a dátumunk. Ekkor álltunk először színpadra a Trafikban.

Honnan, kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy zenekart csináljatok?

Mikus: A fent említett ideológia körülbelül 2010 körül fogalmazódott meg bennem. Ez 2013 júniusában formálódott érdemleges tevékenységgé. A 2010-et követő 3 évben a helyes utat keresgélve tanúja lettem egy örökre szóló barátság porba süllyedésének, majd újjáéledésének. Természetesen ezen idő alatt zeneileg fejlődtünk utolsó zenélésünk óta. Majd 2014 elején csatlakozott Gergő (Kiss).

Kiss: Ahogy Mike is mondta én januárban csatlakoztam hozzájuk. Ők már egy ideje együtt zenéltek ekkor és belecsöppentem egy meghallgatásba csak úgy, lesz, ami lesz alapon. Ám egy hónap múlva jött a telefon: „Nekünk te kellesz”.  A dologhoz hozzá tartozik, hogy Mike-ot az egyetemről ismerem, azaz egyszer volt egy közös óránk. Mivel tudta, hogy zenélek, megkérdezte nem e tudok dobost, amire először azt feleltem utána nézek, majd néhány nap múlva beajánlottam saját magamat. ha-ha…

Most debütál első dalotok a Boogie Boy. Mit mondanátok el a dalról? És miért pont december 6-án van a premier?

Mikus: Minden dalunkban benne van a bizarr humorunk, és az alap érzés-világ. Egy dal két dologból épül fel: az előbb említett emberi részből és egy olyan megfoghatatlan dologból, amit a dal hoz magával, azt az érzelemvilágot, amit közvetít. De ez titok! Mindenkinek az essen le, amit szeretne, és ha esetleg ugyanaz jön le Neki, mint Nekünk, akkor úgysem fogja tudni abbahagyni a röhögést. Gergőtől jött a dátum.


Kiss: A dátum valóban tőlem jött. Úgy gondoltam, hogy ez egy megfelelő alkalom arra, hogy debütáljon az első dalunk. Így az Acid Victoria megajándékozza az embereket egy olyan dologgal, ami szerintem a világon a legjobb és legfontosabb: A ZENE. Ez az, amihez bátran nyúlhat mindenki, akár szomorú, akár boldog, vagy csak utazását szeretné kellemesebbé tenni. Erre a dalra én úgy tekintek, mint egy igazi buli nótára. A szöveg is ugye azt mondja „This is a party song!” Szerintem, ha valaki meghallgatja, azonnal mozogni támad kedve, mert erre ösztönöz a tempó és a szöveg is. Mindenki értelmezze saját magának persze, hogy neki mit jelent, de az biztos, hogy ülve nehéz lesz ezt megtenni.

Az R33-ban voltam egy koncerteteken. Jól érzem, hogy a Boogie Boy-t elhallgatva az akkor ott hallott dalok stoneresebb vonal átváltott egy klasszikusabb hard/pszichedelikus, kissé vintages rock vonallá?

Mikus: Jól is érzed, meg nem is. Én és Alaque elvadult környezetben nőttünk fel, és a stoner zene szeretete, életfilozófiája és ideológiája fontos támpontja volt a barátságunknak. Itt főleg a Kyuss-ra gondolok. Az volt az első stoner zene amit hallottam. Meghatározó élmény volt akkor. Így valahol bennem, bennünk továbbra is ott van ez, a személyiségünkben. Bár kicsit a magunk oldalára fordítottuk, ezért is emelném ki az ideológiája szót. Nem bocsátkozunk fejtegetésekbe a stílust illetően, nem akarunk kapufákat állítani ok nélkül. Csak jön egy jó riff… Én, így visszanézve erre az évre, azt mondanám, hogy az utolsó koncertünkkel bezárólag lezárult a keresgélés időszaka! Csak összehangolódtunk és összekovácsolódtunk ez idő alatt, miközben csak nyomtunk és írtunk számokat, amiket nagyon szeretünk.


Kiss: Azt gondolom, amikor megérkeztem a csapathoz, főleg feldolgozások voltak Kyuss illetve Queens Of The Stone Age és ahogy elkezdtük megismerni egymást mind zeneileg, mind emberileg, egyre jobb zenét is írtunk. Néhány hónap után váltottunk óra díjas teremről havi díjasra és attól kezdve minimum heti két próba meg persze elengedhetetlen mennyiségű sör és egyéb finom „üdítők” társaságában hosszú órákat töltünk jammeléssel, amit az óradíjas teremben nem engedhettünk meg magunknak. Amikor te hallottál minket, akkor már születtek olyan számok, amiket azóta sem játszottunk koncerten, de már a jelenlegi számhoz sokkal közelebb áll, mint a stonerhez. Igazából itt az idő volt a kulcsa mindennek, hogy rátaláljunk a saját utunkra illetve stílusunkra, egymásra.

Az elmúlt hónapokban jó néhány koncertet adtatok. Gondolom ezek a fellépések is egyfajta befolyást, lökést adtak annak, hogy más stílus irányzatokat is bele olvasszatok a zenétekben?

Kiss: Az idei évet főleg a koncertezésnek szenteltük és főként az előtte megírt számokból tudtunk néha 1-1 újat betenni a repertoárba. Mivel elég sűrű ütemezéssel folytak a bulik, ez átlagosan havi 3 koncertet jelent, így gyűjtöttük a tapasztalatokat, de kísérletezni főleg a nagyobb dömping után először nyáron, majd pedig most ősszel adódott lehetőség. Először nyáron az augusztus 8-9-i dupla vidéki koncertek alkalmával jutottunk el arra a pontra, amikor azt tudtuk mondani, hogy megleltük azt, amit egészen eddig kerestünk. Az alatt a 2 nap alatt és több mint 300 km-es utazgatás alatt (szigorúan vonattal) sikerült rálelnünk mind zeneileg a jó útra mind pedig arra is, hogy mi ezt akarjuk csinálni. Járni az országot, járni a világot és mindenhol partizni egy jót az ottaniakkal. Mind két helyen, Szigetváron és Tatabányán is nagyon hálás közönség fogadott minket és nagyon jól éreztük velük magunkat.

Lesz a dalnak folytatása? EP, vagy egy komolyabb album, koncertek?

Mikus: Minden energiánkat, amit képesek vagyunk ebbe fektetni, és nem vagyunk restek, azt beleáldozzuk. EP-t fogunk kihozni minél hamarabb. Amin az újdonságok fognak dominálni. És album lesz, de ahogy magunkat ismerem, komolytalanságokkal tele. „Humor” dögivel.


Kiss: Az EP mindenképp tervbe van, méghozzá egy 3-4 számosra gondoltunk, amit már januárban elkezdünk rögzíteni, így késő-tavasszal várható a megjelenés persze koncertekkel fűszerezve. Koncerteket szeretnénk szintén tavasszal, de máshogy ütemezve, mint 2014-ben, mivel idén volt olyan, hogy 3 hét alatt 3 koncertet adtunk, ami azért megterhelő egy kissé. De persze óriási élmény is emellett. A 2015 még olyan szempontból is fontos lesz, hogy szeretnénk minél több fesztiválra kijutni és ott is megmutatni magunkat. Jó lenne persze majd külföldön is koncertezni, de egyelőre a budapesti koncertek mellett több vidéki bulit szeretnénk, mint amire idén volt lehetőségünk.




2 megjegyzés: