2014. december 15., hétfő

Ørdøg – Törikönyvtől a kezdő zenekarig - Interjú Vörös Andrással

2013 májusában 15 színpadon töltött év után a Superbutt utolsó koncertjét adta a budapesti Akvárium Klubban. Alig ért véget a koncert máris felröppent egy kósza hír, hogy a régi Superbutt tagok Vörös Andis vezetésével egy új zenekaron dolgoznak és folytatják munkájukat. De, ahogy ez a hír felröppent, úgy illant is tova a széllel. Mígnem a múlt hónapban (hosszú hónapok előkészülete után) a magyar metál zene köztudatába berobbant egy új zenekarnak az Ørdøg-nek a neve. Akik nagy titkolózások közepette a YouTube-on mutatták be ízelítőként Melankólia című első dalukat. A dalt hallgatva egyből megütötte fülemet az ismerős énekhang és ekkor jutottak eszembe azok a kósza hírek arról a bizonyos új felállású zenekarról. Erről, valamint a zenekar közelmúltban megjelent Tíz Fekete Dal című albumáról Vörös Andrással beszéltettem.

Szia Andris! Akkor kezdjük talán a legelején. Mióta is van pontosan az Ørdøg, mi a zenekar története?

Az ötlet, hogy újra kellene valamit együtt csinálni, már jó régen, még 2012 végén merült fel. Az első próba aztán 2013 márciusában volt, a kész lemez pedig nemrég, most novemberben jött ki. Ahogy ezt többször, több helyen is elmondtuk, szerencsére sosem vesztünk össze a régi Superbutt-tagokkal, nem csak porhintés volt a szöveg, hogy családi vagy munkahelyi okok miatt hagyta abba az, aki annak idején abbahagyta, és jó viszonyban maradtunk. A családi ok azt jelentette, hogy szinte mindenkinek gyerekei születtek. Aztán eltelt pár év, mindannyian beleszoktunk az apaszerepbe (ami egyébként a világ legviccesebb dolga), alkalmazkodtunk az új élethelyzethez, és a többieknek is elkezdett hiányozni a zenélés. Így hát adta magát, hogy kezdjünk el megint közösen valamit.


A zenekar jelenlegi felállása mondhatni a Superbutt régi magja, a lemezen pedig gitározik még az Actionből és a Hollywood Rose-ból, valamint más zenekarból ismeret Takács Vili. Hogyan jöttetek így össze?

Az már az elején világos volt, hogy Szabikának (Szűcs Szabolcs, a Superbutt egykori gitárosa), aki az ország egyik legfoglalkoztatottabb hangmérnöke, továbbra sem lesz ideje az aktív zenekarozásra. A lemezfelvételek természetesen az ő irányításával készültek, de a próbatermi dalszerzésben nem vett részt. Mi viszont szerettük volna, ha a dalok két gitárral íródnak meg, ezért megkérdeztük Vilkót, aki nagyszerű zenész, hogy nincs-e kedve velünk dolgozni egy lemez összerakása erejéig. Tisztáztuk, hogy a sok zenekara mellett arra neki sem lesz ideje, hogy ötödik tagként később is velünk maradjon, de ez nem is volt cél, a lényeg, hogy megírtuk és felvettük együtt az anyagot. Élőben pedig úgy néz ki, hogy a belátható jövőben a Wackor-gitáros Nagy-Miklós Péter lesz az, aki velünk zenél majd, és ennek nagyon örülünk, hiszen ő már a Superbuttba is többször beugrott turnékra kisegíteni, és tudjuk, hogy minden szempontból nagyon jól kijövünk egymással. És persze isteni jó gitáros ő is, már az első próbákon jobban játszotta a dalokat, mint mi magunk.

Az Ørdøg nevet ki hozta, honnan jött?

Az én fejemből pattant ki az ötlet. Valami egyszerűt szerettünk volna, és amikor rákerestem a neten, nem is hittem el, hogy ezt a nevet még nem lőtte el senki. Annyira adja magát egy rockzenekarnak, nem? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Finnországban van már egy Ordog nevű metálformáció, de hát Actionből, Insane-ből vagy Black Outból is találkoztunk már vagy hússzal az évek során a különböző országokban, úgyhogy mondhatjuk, hogy annyi baj legyen, van ilyen. Ha az egyikünk világhírű lesz, akkor legfeljebb majd a másik nevet változtat, de nem hiszem, hogy ez a veszély komolyan fenyegetne.

Amikor bemutattátok a Melankólia című első dalotokat rögtön felkaptam a fejem a magyar nyelvű szövegek miatt. Bár igaz, hogy a Superbutt 2007-es Szájon át című kislemezénél már hallhattunk tőletek magyar nyelvű szövegeket, de abban a zenekarban mégis az angol volt az elsődleges. Itt most direkt célotok volt, hogy magyarul szólaljatok meg?

Igen. Kimondottan szerettem volna végre egy teljes lemezt az anyanyelvemen megírni, nagyon izgatott, hogy sikerül-e, milyen lesz, mit szólnak majd hozzá? Szerencsére a többiek is támogatták az elképzelést, úgyhogy már az első próbán tudtuk, hogy ez magyarul lesz, ha egyszer elkészül.

A Tíz Fekete Dal albumot hallgatva nekem nagyon költőinek hatnak a szövegek. A dalokból a XX. század magyar kortárs íróinak (József Attila, Ady, Örkény, Radnóti) a szövegvilága köszön vissza.

Hát, ha tényleg visszaköszönne, akkor biztos nagyon büszke lehetnék, de fogalmazzunk inkább csak úgy, hogy van rájuk utalás. Vagy mondhatjuk azt is, hogy helyenként tőlük lopkodtam össze a gondolatokat vagy a szófordulatokat. Igazi irodalomnak azonban semmiképp se szabad gondolni: ezek nem versek, csak dalszövegek. Nem állítom, hogy nem lehet innen indulva is nagyot alkotni, mert Lovasi, vagy a személyes kedvencem, Szűcs Krisztián a Heaven Street Sevenből simán belefér az irodalmi kategóriába is, de amit én csinálok, az még nagyon messze van attól. Viszont élvezem megírni őket, és bár néha hetekig is rágódom egy fél soron, végül csak kijön valami belőle, és ha az a valami egy közhelyektől viszonylag mentes, elfogadható dalszöveg, akkor én már boldog vagyok.

Jól érzem, hogy a magyar történelmi, valamint népmesei elemek is megelevenednek a szövegeidben? Mint pl., a Vaskorona – Dózsa, vagy a hétfejű sárkány a Mese című dalotokban.

Nahát, pont ezért sokkal jobb magyarul szöveget írni, mint idegen nyelven. Mert az egy dolog, hogy az anyanyelvedet nyilván eleve jobban ismered, mint bármelyik másikat, de nem is az az érdekes, hogy nagyobb-e a szókincsed, hanem azok a képek, utalások, amiket egy közös kultúrkörben mindenki ért. Az említett Vaskorona pl. úgy született, hogy motoszkált a fejemben az egyébként nem túl elmés „büdös paraszt – ne halljak panaszt” rímpár, amiről meg beugrott – ezek szerint nem csak nekem – a törikönyvből ismert Derkovits-metszet, amin ott ül Dózsa a tüzes trónon, vaskoronával és a mellébe vésett „büdös paraszt” felirattal. És bár a kész dalszövegben összesen csak ez a néhány szó utal rá, mégis egy csomóan egyből erre asszociálnak, mert mindenkinek ugyanolyan volt a törikönyve (bár lehet, hogy a mostaniakban már nincs benne, nem tudom). Ennyi elég is, hogy működjön az áthallás. Innentől pedig már mindenki azt lát bele, amit akar: nemzeti önérzetet, szabadságharcos indulatot, büszkén viselt bukást vagy kilátástalan apátiát, mindegy is, épp ez a jó benne, hogy nem nekem kell megmondanom, mindenki tud adni neki valamilyen saját értelmezést. És ez az, amit angolul nem lehet megcsinálni. Mert hiába fordítom le, abból, hogy stinky peasant, fiery throne és iron crown legfeljebb annyi jönne át, hogy „te, és ez miről szól, a Trónok harcáról?”


Ma még nehéz elvonatkoztatni az Ørdøgöt a Superbutt-tól. Bocsánatod kérem, de ez most még nekem se megy… Szerinted, hogy fogják fogadni az Ørdøgöt?

Fogalmam sincs. De azzal nincs semmi baj, ha nem vonatkoztatsz el a Superbutt-tól? Miért is kellene? Azok is mi voltunk, és nincs rá semmi okunk, hogy elhatárolódjunk tőle. Természetes módon az is felmerült, hogy eleve Superbuttként folytassuk, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem akarnánk beleállni az oda-visszaalakulgatásos kutyakomédiába, annál is inkább, mert a Superbutt történetéhez annak utolsó felállása is bőven hozzátette a magáét. Úgyhogy sokkal elegánsabb, ha ezt most új zenekarként elkezdjük a nulláról, vagy majdnem a nulláról.

Tényleg, ha már szóba került, mi lesz a Kovács Attila-féle utolsó Superbutt-felállással? Nem volt róla szó, hogy velük is lesz valamilyen folytatás?

De igen. Én nagyon örülnék neki, ha idővel lenne velük is valami, ahogy eredetileg is terveztük, annál is inkább, mert még a Superbutt vége körüli időkből vannak már felvett, de kiadatlan számaink is. Meg egyébként is, Kovács nagyon jó gitáros és kreatív ember, akivel biztosan szeretnék még együtt dolgozni a jövőben. Más kérdés, hogy ebben a pillanatban a civil munka, a család és az Ørdøg mellett nem valószínű, hogy belefér még egy másik zenekar. De egyszer biztos ott is összeáll valami, majd az élet eldönti, hogy egy, két vagy tíz év múlva. Érezni fogjuk, ha eljön az ideje. Addig is annyi biztos, hogy most februárban újra összejövünk, és elmegyünk (Superbutt néven és Superbutt-műsorral) egy kéthetes kubai turnéra, ahova még évekkel ezelőtt hívtak minket, és végül úgy döntöttünk, hogy ezt nem lehet kihagyni akkor sem, ha hivatalosan épp nem is létezünk.

Egy 15 éves zenei pályafutás után, aminek kapcsán többször körbeturnéztátok Magyarországot és Európa szerte több mint 600 koncertetek volt szerinted mi várható az Ørdøgtől a közeljövőben?

Hát, 600 koncert egyelőre nem. De azért néhány biztosan. Az első február 7-én lesz Budapesten a Gozsdu Manó Klubban (illetve előtte lesz egy-vagy két egészen kicsi vidéki „kocsmakoncert” főpróbaként még talán), aztán meg majd meglátjuk. Túlerőltetni nem fogjuk, értjük, hogy (újra) kezdő zenekar vagyunk, és önálló turnét csak akkor érdemes szerveznünk, ha idővel kiderül, hogy tényleg van, aki kíváncsi ránk. Addig is néhány koncert itt-ott, egy-két fesztivál talán nyáron, és közben nyugodtan el is kezdhetünk új anyagot írni már most, mert ötletek vannak, meg lendület is, úgyhogy miért ne? Úgyis eltart majd vagy egy évig, mire lemez lesz belőle, szóval akár neki is állhatunk lassan.

Andris, Köszönöm nektek ezt a remek albumot, és neked a beszélgetést!

Én is köszönöm.



Ørdøg – Tíz Fekete Dal

1. Késképkéz 
2. Mind (Ha nekem játszol) 
3. Melankólia 
4. Natasa 
5. A kutyák dala 
6. Mese 
7. Ez most 
8. Vaskorona 
9. Kitalálhatnád 
10. Hajnali állat






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése