2015. február 19., csütörtök

Dead Monuments - Requiem a funeral doomért

A közel 20 éve (1996) alakult és az óta egyfajta ˝csendes projektként˝ torporban vegetáló funeral doom, dark tempós Dead Monuments 2002-es ˝Dead Monuments˝anyaga után ez év januárjában egy nem publikálásra szánt új 2 dalos demóval jelentkezett. A demó két felvétel még 1999 nyarán készült, a ’90-es évekre jellemző dohos, sötét próbatermi pince körülmények között. Sajnos a hangzás ezért nem épp a legkifinomultabb. Első hallásra az avatatlan fülek szokatlanok ezeket a sötét, nyomasztó, áporodott hangokat, amiktől már az én urbanizálódott füleim is elszoktak a XXI. század Hi-Tech kolóniájában. Hisz én is egérrágta villanydrótciterának, lavórzörgésnek hallottam, amiért megint csak megkövezem magam. Hisz anno még füleim az Aurea Aetas pokol járta dróthúrjain is edződtek.


A demóról még annyit, hogy ez a két dal egyfajta megkésett bónuszként szolgál a 2002-es Dead Monuments 4 dalos közel egy óra hosszas albumukhoz. Ezért inkább kezdjük is ezzel az ismerkedést. A nyitó Slowly Fade egy komor temetői hangulatot árasztó dal a maga monumentális 18 és fél percével. Lassú lehangolt tempók egymásba kapaszkodva vonszolják a torzított gitárhangokkal előadott kietlen ürességet érzését, amiket felerősítenek a gyászének sirató hullámai. Ezt a sötét hangulatot, illetve a dal monumentalitását csak egy-egy lélegzetvételnyi finoman beszúrt akusztikus téma töri meg. A Forgotten Willows morózus hangjaiban az álomszerű szintetizátoros orgona futamok karöltve kísérik a megtört lüktetésű riffjeit éppúgy, mint az Into Oblivion neurotikus szavakat mormoló, háttérből hörgő földig hajlott melankóliájában. A záró és egyben a legrövidebb daluk, a Darkages rideg akusztikus témáiban egy középkori várbörtön hangulat elevenedik meg misztikus orgona-derengésekkel.


A már említett nem publikálásra szánt ˝Unpublished˝ demó dalai még sötétebb és ridegebb hangzással szólalnak, meg mint 2002-es elődje. Mint megtudtam ez a két dal a nagy hangerő miatt egy pokrócba csavart mini mono HiFi toronnyal lett egykoron rögzítve. A gyászosan hörgős Nameless Dead tempói inkább rituális black/doomként aposztrofálható. Míg az őt követő közel tíz perces Internal Conflict közép tempós, néha szabadjára engedett vadabb tempói mellet a női vokál helyeződik középpontba, hogy ezt az egészet a háttérből előtörő fájdalmas hörgések közepette némi avantgarde hatású romantikusan melankolikus furulya játékba fojtsa.



Időközben tudomásomra jutott, hogy a Székely József – dobos és Klein Péter – énekes/gitárost (Bornholm, Darktempered, Frost, Neural Booster, Quintessence, Toscrew) takaró formáció az első anyaguk megjelenése óta nem játszottak együtt. És ez a nem publikus demó is inkább az emlékek felelevenítésére került elő. Kár, mert van benne egyediség, ötletesség és egyfajta kriptaszagú nosztalgia is a számomra. Kár, mert ez a műfaj sok mással egyetemben amúgy is hiánycikk a magyar doom kopottas palettáján. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése