A hajdúszoboszlói REDA
2011-től kezdte kialakítani jelenlegi zenei irányzatát, amit ők egyszerűen csak
stone n’ roll-nak neveznek. Első albumuk 2013 őszén jelentették meg Csont
nélkül címmel. Az album megjelenésével egy időben a csapatból távozott Kocsis
Csaba dobos, helyére a Blackhoney dobosa Szeifert Ferenc érkezett. A zenekar egészen
ez év elejéig a Red Alert nevet használta. Az időközben összeszokott új
felállás (Jenei Péter – gitár, Hódos Csaba – gitár/basszusgitár, Szeifert
Ferenc – dobok és Petrusz László Basszusgitár/ének) a napokban, immáron REDA néven új albummal jelentkezett. Az Ingyen
élet feszes rock n roll tempói és húzós magyar nyelvű szövegei a hétköznapi
valóságos életet mutatják be mindennemű csillogás és báj nélkül. Időközbeni
névváltoztatásukról a csapat így nyilatkozott: - „A rövidebb név már szinte mindenhol elterjedt, és a banda is szeretett
volna egy kis frissítést. Ez a változás az új album anyagán is észrevehető!”
A nyolc számot tartalmazó Ingyen élet az első
albumhoz képpest színesebbre, vagy ha lehet úgy fogalmazni még bulizósabbra
vette a figurát. Vastagon dörögnek, döngenek a gitárok Petrusz Laci érdes
énekét hallgatva pedig eszembe jut, hogy vannak zenekarok, akiknek igen is jól
áll az, hogy magyarul énekelnek. Ez az érzés süt a címadó Ingyen élet lomhán mászó szabbatista
kövér nyitó témáiból, amik pillanatokon belül elhúznak egy koszos rock vonalba.
Az ingyen élet pofonládája riffenként (mint ahogy az élet is) osztogatja
bal horgait, és a végére egy jó adagnyi punkos turhával is arcon köp. A Nem
kell másnapos, remegős röfögéseiben alaposan oda lettek rakva a gitárok,
ugyan úgy, mint az album egyetlen angol nyelvű Single Lady koszos blues
rockos dalában is. Érdekes, hogy ezt a dalt hallgatva akaratlanul is a ’90-es
évek dirty rock korszaka elevenedik fel bennem, és sorra olyan bandák jutnak az
eszembe, mint a Sex Action, Wild Side, Carmen a korai L.I.E.S., Circus of Power,
vagy a The Almigthy. De ugyan ezt a hatás erősítik az Égig ér lassú elszállós, húzósan
füstös gitárjai és akusztikus betétei a rekedtes ˝jájá˝ bekiabálásról és a vokálokról nem is beszélve. Egy igaz dirty
ballada ez a dal. Az ezt követő Örvény remekül hozza az instrumentális
szerzemények összes jellegzetességeit. Még pedig, technikás váltások,
megoldások, kidolgozott szóló témák, lüktető tempók, villanások sehol semmi
unalom. Ugyan ilyen megoldásokat tartalmas a nagyobb fordulaton pörgő az életről
és beszólásokról erős véleményt formáló R.E.D. prog-rockos, vagy épp
ugrálósan ˝hard core˝ basszus futamai. Amik pedig ez után jönnek azok mondhatni
az album két legszínesebb, és egyben legegyénibb dalai. Az egyszerűen csak + -
címmel ellátott szájherflivel díszített lassú cammogós basszus alapokra épített szerzeményük mind zeneileg, mind szövegvilágban a
Hollywoodoo ˝Erdő˝ dalát juttatják az
eszemben, de ez még attól is borultabb. A záró, A párduc vacsorája pedig
a Rózsaszín párduc (The Pink Panther) jellegzetes témáját dolgozza fel szintén
instrumentális, egyedi előadásmódban, némi mozis hangfoszlány kíséretében.
A REDA kellemes kis hallgatni valót készített nekünk. Van
itt minden blues-rock, dirty, stoner, vagyis stone n’ roll, ahogy ők mondják.
Összevetve egy kellemes bulizós, fesztivál zene. ˝A lényeg semmi más csak az, hogy a mocsok mindenkit elérjen és
megfertőzzön!˝- REDA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése