Nincs egyszerű dolgunk, ha a post-rock lényegét akarnánk definiálni.
Az igaz, hogy egy ilyen zenekar felállása többnyire a hagyományos értelembe vett
rock ˝trió˝ gitár, dob, basszus felállásán alapszik (és nagyjából ennyi köze is
van a hagyományos rock zenéhez). Azonban a post-rockban hallható különleges
ritmusok, harmóniák, a jazz-ből átültetett bonyolultabb akkordmenetek,
elektronikus hangszínek, egyedi hatások a hagyományos értelembe vett rock zene
világában kissé idegen, vagy ha néha fel is tűnnek bennük inkább csak (főleg a
progresszív rock területén) kísérleti próbálkozásnak hatnak. De talán épp
ezekből a kísérleti próbálkozásokból indult ki ez a műfaj, ami az utóbbi időkben,
hazánkban is megélénkült. Úgy látszik ez az eddig csak igen szűk körben mozgó zenei
stílus nálunk is kinőtte óvodáskori cipőjét és egyre nagyobb teret hódít az
agyasabb zenék kedvelői, valamint a kihívásokat kedvelő zenészek körében. Mint
amit jól példáz a szegedi Johnny in the
Jungel elszállós, experimental, improvizatív pszichedelikus post-rock
zenéje.
A 2009 tavasza óta létező trió most megjelent Postcard
from Norilsk című sorban a harmadig anyaga (Kilincs ˝2010˝, Chimera
˝2013˝) egy igen érdekes koncepciót tartalmaz. De, hogy pontosan miről is van
szó, azt Pintér Máté a zenekar szólógitárosa foglalja mondatokba. „Az új Ep-n megpróbálkoztunk egy a narráció
zenébe integrálásával. Az instrumentális hangulatfestés mellet a rövid
narrációs betétek segítségével próbáljuk "elmesélni" a zene mögötti
történetet. A sztori egy szibériai bányavárosban játszódik. Egy olyan ember
történetét mutatja be, aki nem nyugatra emigrál a jobb élet reményében, hanem
keletre költözik hátrahagyva családját és a barátait, egyúttal egy másfajta
életmód után kutat (We Are Trapped). Az
Ep második száma (Nickel Rush) a norilszki nikkelbányászok életét mutatja be.
Norilsk a világ egyik legszennyezettebb ember- lakta területe. Jó példa arra,
hogy mire képes az ember. A záró szám (Thawing and Flood ) egy apokaliptikus
vízió Norilszk és persze a Föld "felmelegedéséről" és pusztulásáról. Norilszk
egy szibériai bányászváros, Murmanszk mellett az egyetlen százezernél nagyobb
lélekszámú sarkkörön túli város. A helyet egyébként földi pokolként is
emlegetik zord éghajlata és elképzelhetetlen mértékű szennyezettsége miatt.
Lakóinak különösen kegyetlen körülmények között élnek. Többségük színesfémbányászat
él, de a bányászat következtében a város és közvetlen környéke súlyos
környezetszennyezéssel küzd. Történelmének, fejlődésének fontos eleme a
Gulag-rendszer részeként 1935-től 1956-ig fennállt Norillag munkatábor. Noha
technikailag nem zárt közigazgatási egység, a városba külföldi állampolgárok
csak engedéllyel látogathatnak. Az év 250-270 napjában hó borítja a várost,
110-130 napon át pedig hóviharok tombolnak.”
De lássuk, vagy inkább hallgassuk ezt a közel 20 perces anyagot. A We
Are Trapped könnyed, légies szerkezetű elektro-akusztikus hangulat szikráiból
repedezett jégvirágokként csúcsosodnak ki a nyomor, az elvágyódás és az elbúcsúzás
nyomasztó basszus centrikus futamai valamint az ezeknek alapokat adó pattogós
dob és töredezett komplex gitár akkordok. A jam-session elmés játékának
köszönhetően szigorú elnyújtott dallamokban peregnek ki a Nickel Rush torzított,
pszichedelikus elszállásokat hozó gitárjai. A megfakult képeslap üzenetét
egyfajta keretbe foglaltan közvetíti a Thawing and Flood remekül
megszerkesztett improvizatív progresszív lendülete, és az beleívódott delejes torz
elektronikus remegés, ami a kizsákmányolt anyaföld utolsó segélykiáltásai.
A Johnny in the Jungel leleményessége, ötletessége nem csak
a zenében mutatkozik meg. A lemez grafikájának alapjául olyan fotogramok
szolgáltak, melyeket mágneses erőtereket kirajzoló vasreszelékről készített az
alkotó, Kosztándi Orsolya, utalva ezzel a nikkelérc-bányászatra. A borítón
kirajzolódó paneltömb idézi meg a jellegzetes norilszki tájat, jelképe az
elmagányosodásnak, valamint annak a bezártságnak és zord középszerűségnek,
amelyből mindannyian kitörni vágyunk. A borító, illetve a booklet textúrája
által olyan hatást kelt, mintha egy elkeveredett, vagy talán soha postára nem
adott, keservesen megírt, önvallomásnak beillő levelet olvasnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése