A vendégposzt olyan nálam, mint a fehér holló. Ritkán
látott, és annál ritkábban megjelenő. Azonban az
alábbiakban mégis csak egy vendégposztot fogtok olvasni az In Vacuo új albumáról. Előzetesként még idetűzném a zenekar rövid,
de zeneileg annál szorgosabb történetét: A 2013 ősze óta létező (Nagaarum -
húros hangszerek, vokálok, Emp - dobok, ének, szövegek) veszprémi duó főbb
zenei irányai alapvetően a death és black metal alapjain nyugszanak. Ezekhez
jönnek még kiegészítésül Mr. Match szaxofon játékai, amik az eddig megjelent anyagaiknak
˝In Vacuo (2014), Experiment Today ’EP
2014˝ egyfajta zenei-expresszionista hatást kölcsönöznek ez által eltérve a megszokott
sablonba rakható kategóriáktól. És nincs ez másként a nem régiben megjelent, a
zenekar által szabadon letölthető post/balck/doom hatásokkal és fúvósokkal (alt-szaxofon,
klarinét, tilinkó) tarkított Concordia Discors című új lemezükön
sem, amiről az alábbiakban Astru tollából olvashattok egy rövid ismertetőt.
Eléggé vártam már az In
Vacuo következő megnyilvánulását. Részben azért mert az elődjei is kellemes hallgatni valók voltak, de azok még érezhetőek voltak a szárnypróbálgatások, kísérletezések.
A Concordia
Discors viszont minden várakozásomat felülmúlta. Az album fölényesen
emelkedik a maga elérhetetlen magasságába, és mindezt a legnagyobb
természetességgel teszi. Nincs gyenge pillanat, minden egyes elem a helyén van,
a hangzás, a dallamok, a hangulat mind egységesen egy célt szolgál. Nincsenek
panelek, nincs másolás, nincs egoizmus, csak maga a Zene. A dallamok a
természetet idézik, sötétek és ösztönösek. Néha olyan mintha hegycsúcsok
magasságából tekintenének a gyarló világra. Máskor pedig a sötétlő őszi erdők
mélyére visznek, és mentesek mindenféle giccstől és erőltetettségtől. Természetesség,
ösztönösség és művészet. Erő és a fölényesség, gyűlölet és szépség. Van
egyfajta pozitív felhangja is az egésznek. Érződik benne a végtelen (művészi)
szabadság. Az, hogy az alkotókat nem befolyásolta semmilyen megfelelési
kényszer. Hallani, hogy örömüket lelték az egész alkotási folyamatban, és a
nehézségek dacára is fennmaradt ez az érzés. A hangzás erős és nyers, nem
túlcsiszolt, kellően velős - természetes, a fúvós betétek tökéletesen
illeszkednek, nincs semmi túlgondolva. Ehhez
fogható albumokat és hozzáállást a ’90-es évek óta nem igazán lehet hallani, így
elsősorban azoknak lehet csemege, akik értékelik azt az időszakot. Talán a hangsúlyokat kicsit erősebben ki
lehetett volna emelni, de ettől még nem veszít az semmit az értékéből. Az album
10-ből 10 pontos, úgy ahogy van. Nem hiszem, hogy meg fogja kapni azt az elismerést,
amit érdemelne… minőségben talán, de mennyiségben? Valahol kegyelemdöfést ad a
nagykiadós szemét világának, azzal hogy olyan magasan felette áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése