HANDS OF DOOM "stoner/sludge/doom/death music blog from Hungary": Moon of Soul interjú – „Minél eredetibbek akartunk lenni, annál inkább voltunk fura idegenek”

Az atmoszferikus progresszív-death metalt játszó Moon of Soul zenekar még 1996-ban alakult Kisvárdán. Zenéjükben a Death-re, és a Cynic-re jellemző bonyolult technikai ritmikusságok ötvöződnek az Opeth, Psychotic Waltz, és a Fates Warning progresszív dallamvilágával, melyeket saját, belső forrásokból táplálkozó szövegeik, verseik tesznek egyedivé. A jövőre húsz éves fennállását ünneplő zenekar régóta nem hallatott magáról. Most épp új készülő kislemezükön dolgoznak, amelyről előzetesként két dalt jelentettek meg a HOD presents oldalán. A kislemez teljes megjelenése a jövő évre várható. De, hogy mik is a konkrétumok, arról a zenekar egyik alapítóját Csernyánszky Gábor gitáros-énekest kérdeztem.

Szia Gábor! Először kezdjük egy kis múlt idézéssel, hisz jövőre húsz éves a zenekar. Hogyan is kezdődött a zenekar története?

A történet konkrétan 1996-nyarán kezdődött. Pongó Tomit egy barátom mutatta be nekem, azzal az infóval, hogy ugyanakkora Metallica rajongó, mint én. Nekem már voltak zenekaraim, amelyek épp azt megelőzően szűntek meg. Így megbeszéltük Tomival, hogy elkezdünk közösen játszani Metallica számokat. Már az első próbákon megvolt a közös összhang. 1996 októberében volt egy rendszeresen megszervezett kisvárdai rockfesztivál, amin fel akartunk lépni. Még nyáron összeállt a klasszikus felállás. Tesóm Csernyánszky Tamás, és másik gyerekkori barátunk Gróza Ferenc csatlakozott hozzánk. Kezdetben feldolgozásokat nyomtunk, Metallicát, C.O.C-t. De mindenféleképp akartunk saját számokat. Akkor még Down, C.O.C, Trouble vonalban gondolkodtunk. Kísérletezgettünk és kerestük az utunkat. A Moon of Soul nevet is talán 97 körül vettük fel. Valójában 1997 körül alakult ki a zenei irányunk. Szó szerint kirobbant belőlünk.

A zenekar kezdeti sikeres lendülete mondhatni 1998-től (az első demó megjelenése) 2007-ig tartott. Húsz év alatt egy zenekar mennyire tud együtt maradni? Itt most nem csak a tagok zenei aktív hozzáállásra gondolok, hanem egyéb más emberi tényezőkre.

Jó kérdés. 2007-ig mentünk előre. Sok helyen játszottunk. Azonban Kelet-Magyarországról nagyobb akadályokat kellett leküzdenünk, mint más zenekaroknak. Szüleink, nagyszüleink és a helyi közönségünk, barátaink támogattak minket teljes szívvel. 2007-ben valahogy elfogyott belőlünk a lendület. Az volt a gond, hogy anyagilag nem tudtuk tovább vállalni a dolgot. Egyszerűen nem tudtunk bejutni nagyobb közönségek elé pl., fesztiválokra. Egy-két kivételtől eltekintve. Küldtem én mindenhova az anyagokat, de nem értem el vele semmit. Volt egy határ, amit nem tudtunk átlépni. Ez 2007-re mindannyiunkra kihatott. Emiatt hagytuk abba. Teszed a dolgod, de olyan mintha, valami láthatatlan falba ütköznél folyamatosan. Nem követtünk egy trendet sem, nem fértünk be sehova, ezért nagyon kevesen értették, hogy mit csinálunk. De aki értette, az viszont nagyon értette! Viszont, ami fontos, hogy a zenekaron belüli barátságunk a mai napig töretlen.

Első demóitokat, sőt mi több első két albumotokat is szerzői kiadásban jelentettétek meg. Mi volt ennek az oka? A hazai kiadók talán nem igazán fogékonyak erre az általatok szférikus progresszív metálnak nevezett zenére?

Ez is ahhoz kapcsolódik ahhoz, amit az előbb említettem. Sőt hozzáteszem, minden anyagunkat szerzőiben jelentettük meg! Az első demóink után a szakmából nagyon sokan felfigyeltek ránk és a mai napig tartjuk a kapcsolatot velük. Ha valamit kihozunk, akkor ők az elsők, akiknek megmutatjuk. Nagyon hálásak vagyunk nekik! Igazából az volt a „baj” velünk, hogy nem illettünk semmilyen trendbe. Se gótikus, se tradicionális, se thrash, se death, se dark. Mi valahol mindent próbáltunk ötvözni, úgy hogy ne hasonlítson semmire a végeredmény. Még ha a hatások fel is ismerhetőek. A Nail Records segített a második album terjesztésében. Közhely, de a magyar zenei piac kicsi. Most is az. Nyilván megvolt ennek a zenének a bázisa, de csak az ország arányaihoz mérten létezik az-az adott közönség, aki erre a zenére fogékony. Egy kis ország undergroundja ezért ebből következően csak kicsi lehet. Sajnos azt tapasztaltuk meg, hogy minél eredetibbek akartunk lenni, annál inkább voltunk fura idegenek. Ez egy magyar ellentmondás. Ha a saját utadat járod, nem másolsz senkit, valahogy nem értenek meg. Eljutsz egy határig és kész. Ha másokat másolsz, trendeket követsz, akkor népszerű lehetsz. Én sajnos ezt tapasztaltam.

Az Evergrey előzenekaraként 2005-ben. Felállás: Csernyánszky Tamás gitár, Csernyánszky Gábor gitár/ének, Marozsán János gitár/szintetizátor, Gróza Ferenc basszusgitár, Balogh József Ádám dobok

Hmm… valahogy ezt tapasztalom én is! De térjünk vissza hozzátok. 2007-től 2013-ig egy viszonylagos kis szünet volt a csapat életében. Ami után 2014-ben Hangóceán címmel kiadtatok egy újabb albumot, ami megint csak viszonylag szűk körben terjedt. Mi volt ennek az oka, és hogyan indult ez az ˝újrakezdés˝?

Öcsémmel próbáltuk abbahagyni az egész zenélést, de nem tudtuk. „Ezt egy életen át kell játszani” A visszatérésünkkor szembesültünk a jelen zenei változásaival. CD-t nincs értelme kiadni, játszani nincs hol. Abszolút a külsőségekről, a kinézetről egyfajta elzárkózó elitizmusokról szól ma a zenei világ. Ráadásul olyannyira felgyorsult a tempója, hogy senki nem mélyül bele a zenékbe. Eredeti banda már alig van sajnos. Poszt-metál korszakba léptünk. A média teljes egészében ráadásul el is nyomja a rock zenét. Ördögi körbe kerülnek az alkotni vágyó bandák. Remélem, nem marad így. Az utánunk következő nemzedék nem is érti, hogy miből maradnak ki. Sajnos csak a digitális világ létezik nekik. Ma bizonyos zenei vonalakban mindenki ugyanazt játssza, ugyanúgy néz ki, ugyanúgy mozog. Ha nem ezt teszed, nem létezel. Hiányzik az isteni szikra, az a plusz, ami leszakítja az agyunkat. A Hangóceán előtt azt beszéltük meg a többiekkel, hogy mivel mindenkinek ott van a melóhelyi hajsza ezért nem fogunk koncertezni, csak számokat fogunk felvenni. Azonban mivel nem volt túl sok pénzünk a lemezre az nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Valahogy megint megálltunk. Pongó Tominak megszületett a harmadik gyereke és ez egzisztenciálisan újabb kihívások elé állította. Végül hosszas keresgélés után erre az évre állandósult csak az új felállás. Molnár László és Pilcsák Soma személyében. Nem akarjuk feladni. Igaz már nincsenek illúzióink sem. Szóval most az újrakezdés, újratervezés fázisában van. Mindenki a megoldást keresi. Látjuk, hogy hányan kényszerülnek megállni. Mi már ezen túl vagyunk legalább. Szeretünk dalokat írni, szeretjük a zenénket. A többi nem számít.

És ezzel el is érkeztünk a jelenhez. Épp az új kislemezeteken dolgoztok, amiről előzetesként most jelenik meg két dalotok Univerzum, és Világteremtő címmel. Hogyan mutatnád be azt a két dalt?

Igazából teljes lemezt szeretnénk, de anyagilag nem lehet megoldani. Minőséget akarunk létrehozni, de teljes lemezre nincs egyben pénzünk. Én nem hiszek az otthoni barkácsolásban. Ahhoz, hogy valami szóljon, profi szakemberek és egyéb körülmények kellenek. Ezért csak részletekben két-három számonként tudjuk felvenni az anyagot. Ez a két dal az Égforrás projektünk dalírási fázisai közben születtek. Kezdetben egy másik projektnek szántam, de rá kellett jönnöm, hogy tiszta Moon of Soul. Egy régi zenésztársunk Faragó Tamás, aki egyébként az átmeneti időben rövid ideig dobolt nálunk, segített nekem a dobokat rögzíteni. Az éneket és a gitárokat, bőgőt ez év nyarán vettük fel a Debreceni MMP-ben. Valahol az is inspirálta a dalokat, hogy a Hangóceánnál sokan azt kérdezték, hogy hova tűnt a ránk jellemző gitárjáték. Igazából a Hangóceánon tovább akartunk lépni egy mélyebb progresszívebb irányba. Az őrült riffelés nem tűnt el csak átmenetileg átalakult. Aztán egyszer csak újból elkezdtek jönni az agyahagyott ritmusok.

Moon of Soul 2006 táján

A Moon of Soul egyik legfőbb jellemzője a sajátságos, belső forrásokból táplálkozó dalszövegek, amit magyar nyelven adtok elő. Mennyire tartjátok fontosnak, hogy ezek a szövegek magyarul szólaljanak meg?

Szövegvilág szerves része ennek a zenének. A szellemi utamon igyekszem fejlődni. A megértéseimet írom le. Pontosabban megkapom őket. Van, amikor utólag értem meg én is mit is írtam le. De csak akkor születik szöveg, ha ihletettség van. Magamtól nem tudok írni egy sort sem. Nekem nagyon fontos, hogy magyarul írjam le. Próbáltuk angolul, de ezeket a szövegeket nagyon nehéz lefordítani. Megizzasztottam már néhány embert vele.

Ezek szerit te vagy a kijelölt szövegfelelős a csapatban. Mik azok a legmeghatározóbb belső, személyes források, amikből a szögeid ihletet merítenek?

Ez így igaz. A szövegekért teljes egészében én vagyok a felelős. Mint említettem ezek a spirituális útkeresésem lenyomatai. Igazából nem is tudok és akarok másról írni. Nagyon sokat foglalkoztam a vallásokkal. A vallások belső misztikus, spirituális oldalával. Buddhizmus, hinduizmus, keresztény misztika, szufi mind érdekel. Igyekszem úgy élni, hogy mindennap emlékeztetem magam a halandóságra és a mulandóságra, és egyben arra, hogy a lelkünk örök. A tudatom soha nem alszik ki. Ezt értettem meg. Az énem, a testem, a környezetem mind-mind mulandó, de van valami bennünk valami, ami elpusztíthatatlan. Erről szólnak.

Mióta íródnak a kislemez dalai, és hol tartanak most a lemez munkálatai?

Tesómmal mi folyamatosan írunk számokat. Két dalt már teljesen összeraktunk. A harmadik is teljes szerkezetében készen van. Úgyhogy, amint begyakoroltuk és a szükséges pénz is meglesz, megyünk és fel vesszük. A dalokat általában két nap alatt rögzítjük megfeszített tempóban. Szerencsére nagyon jó szakemberekkel dolgozhattunk eddig. Mind régen Töfivel, vagy most Debrecenben Moszival és Szilágyi Pistivel.

Jövőre húsz éves lesz a zenekar. Terveztek valami jubileumi ünneplés félét, vagy csak ezzel a kislemezzel ünnepelitek ezt a kerek évszámot?

Szeretnénk néhány koncertet adni. De valójában tényleg ezzel az anyaggal szeretném megünnepelni az évfordulót. Nem akarom, hogy az a mérhetetlen energia, amit ebbe a zenekarba raktunk elvesszen.

Gábor, Köszönöm a beszélgetést! És remélem, nem megint egy újabb húsz éves jubileum alkalmával beszélgetünk újra.

Én köszönöm! Legyen így!