Korábban már beszámoltam a budapesti Ygfan ˝Köd˝ EP-jének két dalos promo előzeteséről, amit a srácok a
múlt hónap folyamán teljes valóságában közre is adtak, sőt mi több még kazettán
is megjelentették a Fekete Terror Productions gondozásában. A 4 dalos (egyszerűen
csak I-IV.) közel félórás játékidővel pörgő Köd EP „maradék” dalaira azt mondanám,
hogy a két előzetes dalhoz képest is tudtak számomra meglepetést okozni.
Már az első daluk komplex változó lüktetése egy
beteljesedett audiovizuális élmény orgia. A közel 10 perces I.-es tételük akusztikus és rideg üveghangon
susogó black metalos futamait egy folyamatosan jelenlévő sötét avant-garde
zenei hatás - betét - emeli éterei magaslatokba, amikhez remekül párosulnak
Bálint Zsolt tiszta éneke és nyers, old-school varjú károgási. A II. daluk több témahajlításból álló dinamikus
post/éj fekete metal és némileg népies hangzású dallamvilágnak epikus felépítése
egyik örök kedvenc albumom (Bathory – Twilight of the Gods) hangulatát idézi
fel bennem. Csak úgy, mint a valamivel több mint 11 perces III. finom rezgésű nordikus balladás szála, ami a Ködföld terméketlen
ridegségét „himnikus” magasságokban énekli meg.
„Ködföld
Temetetlen
Titkok
Erdeje…
…Az élet
Nyomait lepi
’s halált
Kovácsolva zengi
E végtelenbe
Fúló
Tejfehér
Takaró „
A IV.-es címmel
ellátott zárótételük egy kellemes vibráló hallucinogén akusztikus varázslattal
indít s ez által, ez a delejes dallam bölcsőt ágyaz az egész dal alá. Ezekből
bontakozik ki egy modern post/prog rockos lebegés, amit Bálint Zsolt üszök
fekete hörgései roppantanak össze.
Kétségtelen az Ygfan ˝Köd˝ EP-je az év legjobb bemutatkozó
agyaga. Méltán emelhetjük a magyar avant-garde black/doom metal olyan
gyöngyszemei mellé, mint a Thy Catafalque legutóbbi, vagy épp a Perihelion első
nagylemeze.
Három évvel a ˝zajosra˝ sikeredett The Black Horn albumuk után egy új - a szó szoros értelmében is mininek
mondható - kislemezzel jelentkezett a Chief
Rebel Angel. A 2004 elején szabadidős baráti társaságként létrejött (Felföldi
Péter - basszusgitár, ének, Kiss Barnabás - gitár, vokál, Pándi Balázs – dob) death
’n roll csapat 4 perc 19 másodperc hosszúságú 3 dalos one last half-assed try to
please so just take it as the body of christ című alkotása hamar az arcunkba
darálja kellemes lendületű melódiáit.
Ezen nincs is semmi csodálkozni való, hisz a fentebb
említett második albumuk 10 dalát anno hasonlóképp darálták le nekünk azzal a
kis különbséggel, hogy azok a dalok sokkal koszosabbak és mocskosabbak volt a
mostani (én csak Krisztus szar kedvében nevezem) három dalnál ˝Brazilian
Rabbit Pie, Damagnatized, 1-5-7-4˝. Jelen van itt is a lendület core, a seggrázós
motorfejes nyugdíjas punk ’n roll lázadása, amiket most kissé finomabb,
slágeresebb csomagolásba szeretnének átadni nekünk. Valahogy úgy, mint egy
ünnepélyes gyengéd laza bokás pofán rúgást. Hoppá, közben háromszor le is forgott a
kislemez. Mindent összefoglalva: Mint egy falatnyi szar testnek és léleknek... maga a párpercnyi
felüdülés.
Horváth Istvánnal, vagyis Pistával történő előzetes
beszélgetéseim során már előre leszögeztük, hogy ez az interjú nem a Mandibularról,
és főként nem a mik is történtekről fog szólni. Valamint arról sem, hogy az Active Destruction nem egy
utódzenekarként jött létre, hanem inkább arról, hogy ebben az új felállásban
mik is az aktualitások és jövőbeni terveik. Íme, hát az Active Destruction!
Szia, Pista! Örülök, hogy újra
beszélhetünk. kezdjük is talán a szokásos sablonkérdéssel. Kérlek, mutasd be az
Active Destructiont.
Szia! Örülök, hogy ismételten itt lehetünk! Az Active Destruction bemutatását a
múltból már ismert tagokkal kezdeném. Mégpedig a zenekar "ikerklón"
gitárosaival, akik nem mások, mint Pongor Gábor és Zámbó Norbert. Ők azok, akik
a kíméletlen riff-tengereket görgetik, hullámoztatják, szólamoztatják. Velem
együtt a Mandibularból jöttünk el és az Active Destruction alapjait képezzük. A
basszusgitárnál egy dobos szerepel, mégpedig Harsányi Péter "Hari",
aki amúgy a Powertrip dobosa. A doboknál pedig a hamarosan 18.-ik életévét
betöltő zseni, Tajti Vince dobol döbbenetesen!
Vagyis a csapat magja már meg volt, akik kitartottak
melletted és jöttek veled ebbe az új formációba. Azonban a csapat többi
tagjáról mit tudhatunk? Ők, hogyan kerültek a képbe?
Így van! Vince érkezése tulajdonképpen a legkézenfekvőbb dolog volt, hiszen
Norbival együtt zenélnek a Slipchaos zenekarban. Igazán csak annyin múlt, hogy
neki lenne-e kedve velünk zenélni. A válasza igen volt, azóta pedig szinte
minden egyes próbán olyanokat mutat, amelyeken még én vén fejemmel is leakadok.
Harival hónapok óta együtt dolgozunk, így ő volt tulajdonképpen mellettem az alakulás
időszakában a legközelebb a tűzhöz. Amikor jelezte, hogy megpróbálná, majd
jöttek az eredmények, akkor ez sem lett kérdés számunkra.
Tudom, megbeszéltük, hogy nem beszélünk
róla, de érintőlegesen mégis… Zeneileg mennyire lesz más ez a formáció, mint a
Mandibular? Mi a zenei vonal, mire is számíthatunk az Active Destruction
zenéjében?
A zenei vonal olyan szinten hasonló, hogy maximálisan a múltból táplálkozik. A
Mandibularban a riffek 90%-a Norbi kútfőjéből pattantak ki, így miután a
többiek ezekre illetve a folytatásra sem tartottak igényt, így baromság lett
volna eldobni a dalokat. Így a történteket és a múltat is tiszteletben tartva,
kiegészülve új kvalitásokkal, formáztuk át a dalokat jelenlegi állapotukba.
Több a hangsúly a 2 gitár közös játékán a szólamokban, mint ahogy a basszusban
is felfedezhetőek dallamosságok. És nem beszélve a dobról, ahol ugyebár elszabadul
a kis csimota, akit én igyekszem kordában tartani, de úgy hogy azért
szaladhasson is. Azt pedig kegyetlen jól csinálja Vince! Annyit még hozzátennék, hogy az újonnan érkezetteknek le kellett úgymond
"nyelniük" az örökséget, amit hoztunk magunkkal, de ez csak megmutatta
számunkra azt a lehetőséget, amelyet majd a közös alkotáskor foganatosítunk is.
Megtervezett zenei vonal nincs, az ösztönszerűség megmarad és hát igen... gyorsabbak
lettünk! Amire még ráfekszünk a jövőben az a kvalitásaim maximális kihasználása,
hiszen a srácok hallják egyéb produktumokban, hogy hogyan énekelek és igénylik
ezeket tőlem. Azt már úgyis tudják, hogyan tudom megbaszni a mikrofont üvöltésekkel!
ha-ha.
Premierként
megjelenő Simple Dog dalotokat, hogyan mutatnád be, és mi ennek a története?
Inkább történelme van a dalnak, hiszen ezt már a múltból ismerhetik sokan. Most
Simple Dog, de ez volt az In My Brain. De, úgy érzem abba a köntösbe, amibe átöltöztettük
a dalokat, elnyerték méltó, véglegesnek mondható formájukat, megérdemelt minőségüket.
Imádom ezt a dalt, igazi koncertdal és jelenlegi állapotában igazi pusztítás.
Nem véletlen, hogy a végére marad a koncertnek.
Ha már az úgymond mire számíthatunknál
tartottunk. Mire is számíthatunk koncertek, illetve a további dalok terén?
Na, látod, ezt nem tudom! Ritka amikor ilyet mondok, de tényleg nem tudom.
Norbival, Pongival már álltunk együtt színpadon, de ebben a felállásban együtt még soha.
Alapvetően a zenénket szeretnénk kíméletlenül közvetíteni a közönség felé,
mindenfajta allűr és hajcihő nélkül. Nem fogjuk halálra ugrálni magunkat, meg
keménykedni. Odabaszunk kegyetlenül azzal a potenciállal, ami bennünk van!
Legalább is ez a cél a jövőben. Az új dalok pedig megnyitnak majd egy olyan
irányt, ahol már együtt határozzuk meg merre is megyünk. De ha jobban megnézed
a felállást, sok jót nem ígérhetek! (ha-ha) Elég csak Vincére gondolni. Nem
leszünk lassúak az tuti!
Ha jól számolom idestova több mint egy 20
éves zenei pályát tudhatsz magad mögött. Ennek a 20 évnek a zenei
tapasztalatát, sikereit, buktatóit mennyire tudod, vagy mennyire előnyös egy új
csapat irányításánál alkalmazni?
Pfff... Annyiban mindenképp könnyebb, hogy a "nevemre" valamilyen
szinten lehet zenekarilag támaszkodni. Nem szeretem ezt amúgy, ezt a többiek is
tanúsíthatják. De el kellett fogadnom, hogy ez a szükséges "rossz",
sokszor előnyt is jelent és ezt az előnyt nem szeretném elvenni a srácaimtól.
Bár, már a nevem mögé rakott múltbeli zenekarok feltüntetésével már-már olyan
vagyok, mint egy leltári megnevezés! Ha-ha.Amit pedig megtanultam a buktatók, illetve nevén nevezve bukások által,
azoktól óvom őket és tanulva belőle próbálom messzire elkerülni a hasonló
szitukat! Viszont kiemelnék egy nagyon nagy pozitívumot. Itt van a készülő videoklip esete, ami az Old Elephant című dalra készül. Ez egy hihetetlenül önzetlen hozzáállás eredménye. Boros Krisztián és Kálmánfi
Szabolcs keze, szíve, lelke munkájának eredménye ez a klip! De amellett, hogy
zeneileg nagyon fogékonyak mindketten, a köztük és a személyem közt lévő
évtizedes kapcsolat is eredményez ezt a klipet. Itt is megköszönünk nekik
munkájukat, illetve ajánlanám őket mindenkinek. És ugyanitt jár a köszönet a
HCW pankrátorainak felkészülését biztosító dojonak is, ahol a klip készült.
Tehát Active Destruction. A cél kitűzve
és reméljük, csak jót hoz a jövő.
Így legyen! Ámen!
Pistám, Köszönöm a beszélgetést!
Mi köszönjük és remélem még a jövőben is sokat, sokáig beszélgetünk még az
Active Destructionel történtekről! Lásd, hamarosan jön egy klip, november 12-én pedig a Gozsdu
Manó Klubban az első koncert, Janó Misuékkal a Warchief zenekarral, haladunk,
megyünk! Aktívan pusztítva!!!
Több mint 20 éves aktivitásával és töretlen kitartásával a Nadir zenekar méltán nevezhető a hazai
death/doom vonal egyik úttörőjének. A zenekar még 1993-ban alakult Dark
Clouds néven. Kezdeti stílusukkal az akkori nagy death metal hullámát
lovagolták meg igen szép eredményekkel. 1993 és 2005 között 5 hanganyagot
jelentettek meg és szerepeltek az akkori Metal Hammer Demonstráció, valamint a
Shock! magazin válogatás anyagán. 2005-ben a zenekar egy név és némi
stílusváltoztatáson ment át. Ekkor döntöttek úgy, hogy addigi zenei stílusukat
újragondolva még jobban felszínre kívánják hozni a bennük szunnyadó extrémebb,
komorabb és egyben sötétebb hangulatú death/doom metal világát. Ekkor született
meg a Nadir, és azóta is töretlenül húzzák eme szigorúbb stílusnak az igáját. Most
megjelenő sorban az ötödik Ventum iam ad finem est című
nagylemezük is ennek fényében született.
„A
lemezen a Nadir zenéjének valamennyi alkotóeleme felfedezhető. Az arány ezúttal
a súlyos doom felé tolódott el, noha a militáns death metal és a hardcore
elemek sem hiányoznak. Minden szempontból külön hangsúlyt helyeztünk a
megjegyezhető dalokra, és a fogósságot szolgálja a sok dallamos gitártéma,
valamint a gitárszólók is minden eddiginél kidolgozottabbak.” - mondja a
lemezről a zenekar. „A Ventum iam ad
finem est konceptalbum: a zenekar eddigi legösszefogottabb, legérettebb
anyaga, mind dalszerzés, mind pedig megszólalás terén. A dalokat összekapcsoló
szövegi téma az emberiségnek a természethez való viszonya, kezdve az eredeti
ősi harmónia korától kezdve a környezetrombolás és a növény-és állatfajok egyre
gyorsabb ütemű kipusztulásának folyamatán át a kritikus, közeljövőbeli végső
szakasszal (amelyre a latin nyelvű cím is utal – a jelentése: „végső szakaszába
jutott ügy”) bezárólag.”
It Is All One:
Az album nyitószáma, és mint ilyen a természetben élő őskori
ember hitét és kultúráját idézi fel, annak a jelenkorra is vonatkozó
tanulságaival. A dalszöveget részben Marlo Morgan - Vidd hírét az igazaknak
című, 1991-ben megjelent regénye ihlette. Ennek főszereplője, egy amerikai
orvosnő a modern civilizációból kiszakadva több hónapos vándorútra vállalkozik
egy ausztrál bennszülött törzs népével. Az ő világlátásuk szerint is minden
élőlény ugyanannak az univerzumnak a része, ezért az ő üzenetük napjaink
emberéhez röviden úgy foglalható össze: találjunk vissza a természetbe, és
vigyázzunk a Földre.
The Congregation:
325 júliusa igazi civilizációs mérföldkőnek számít abból a
szempontból, hogy a keresztény egyház első hivatalos, Niceában tartott zsinatja
tette hivatalossá az államközeli vallást a természetközelivel szemben. A
vallásnak a világi hatalommal való összekapcsolása folytán kialakult egyház,
mint magát mindenhatónak hirdető szervezet, Isten nevében dobta a természetet
az ember lábai elé. Ahogy a dalszöveg is utal az ismert zsoltárra: „Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a
lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég
madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.”
The Legacy of Melusine:
Melusine, a sárkánykígyó-asszony a 12-13. századi legendák
vízi tündére, akit a róla szóló történet későbbi feldolgozásai a középkori
gazdasági prosperitás szimbólumaként tüntetnek fel. Ahogy Melusine története az
erdőből ered, úgy az akkori európai agrárcivilizáció fejlődése is a kontinens
nagyobb hányadát borító erdőségek rovására ment végbe, éppen azt a területet
károsítva, amely növekedésének forrását jelentette. Nyugaton ennek
következményeként az azelőtt virágzó nagy településeiről híres tájegységek nem
egészen egy évszázad leforgása alatt – a kiirtott erdők helyén létrejött
legelők túlterhelése miatt – elnéptelenedett.
Into the Phalanstery:
Az ipari forradalommal megkezdődött időszakban járunk,
amikor az elgépiesedés egyre súlyosabb méreteket ölt, s végül a technikai,
illetve tudományos „fejlődés” a Madách-féle Az ember tragédiájából ismert
falanszter-színben „csúcsosodik ki”: ami – tudományosan belátható módon –
közvetlenül nem hasznosítható, az kiiktatódik, és a falanszterben puszta
kiállítási tárgyként jelenik meg. Az élőlények közül összesen kettőt őriznek
meg élő állapotban: a disznót és a birkát. Előbbit zsírja, utóbbit húsa és gyapja
miatt.
One Species’ Fate – Thylacine:
A címben szereplő erszényes farkas (vagy tasmán tigris,
Tasmánia címerében is látható) a modern idők legnagyobb ismert erszényes
ragadozója volt. Utolsó vadon élő, majd állatkertben tartott példánya is az
1930-as években pusztult el. Tasmánia lakói a mai napig is számos alkalommal
vélték látni egy-egy példányát, ám egyik bejelentést sem sikerült meggyőzően
alátámasztani. A tudomány jelenleg is azon dolgozik, hogy klónozás útján
„élessze fel” a fajt.
Karachay, the Concrete Lake:
Cseljabinszk városa a Szovjetunió „atomkorszakának”
kezdetének színhelye volt, ott létesült a radioaktív anyagokat feldolgozó
Majak-vegyikombinát. Innen 1951-től kezdve nagy mennyiségű radioaktív
hulladékot engedtek a közeli Karacsáj-tóba, amely az 1960-as évektől
kiszáradásnak indult. 1968-ban a tó környékének aszályos időjárása miatt a szél
széthordta a radioaktív port a kiszáradt tómederből, több milliónyi embert 185
petabecquerel sugárzásnak kitéve. A tómedret elkezdték lebetonozni, és ólomlemezekkel
lefedni, hogy ne szabadulhasson el további radioaktív hulladék. A tó környéke
nukleáris szennyezés tekintetében a Föld legszennyezettebb pontjai közé
tartozik. Egy 1990-ben végzett mérés alapján a tó partján óránkénti 600 röntgen
volt a sugárzási szint, ami több mint az egy óra alatt begyűjthető, az emberre
halálos dózis.
Richard O’Barry:
Ez a dal a Drow-val közös Khil spliten már hallható volt.
Richard (avagy Ric) O’Barry az első Flipper-szériák delfinidomárja volt, majd
élete valódi pálfordulást vett: létrehozta a Dolphin Project szervezetet, amely
a delfinek fogva tartása elleni oktató tevékenységet folytat. Munkatársa volt
az Oscar-díjas The Cove / Az öböl című dokumentumfilmnek, és ma is az abban
bemutatott – a Taiji-öbölben zajló – delfinmészárlás, na meg az azt működtető
delfin-rabszolgatartó iparág felszámolásának szenteli életét. A dal az ő
életéről és küldetéséről, küzdelméről szól.
The Sixth Extinction:
A tudomány eddig öt kipusztulási hullámot tartott számon a
Föld történetében, jelenleg pedig egyre gyakrabban hangoztatja, hogy bolygónk a
történelmének hatodik tömeges kihalásának küszöbén áll, és kevés a remény sok
faj kipusztulásának megakadályozására. Konkrét előrejelzések mutatnak rá, hogy
amennyiben a most veszélyeztetett fajok ténylegesen kihalnak és a kipusztulás
üteme fennmarad, a hatodik nagy kihalás 3-22 évszázadon belül bekövetkezhet. Az
album záró száma ebből a tételből kiindulva vetíti előre a folyamat
visszafordíthatatlanságát, és lehetséges végkövetkezményként földi élet teljes
kipusztulását.
Az album felvétel és a keverés a zenekar dobosának, Fekete
Szabolcsnak stúdiójában, a DBS-ben készült, az ének felvételek
a Trashhill stúdióban kerültek rögzítésre. Az album hivatalosan november 13-án jelenik meg a GarageLive Records gondozásában. A
lemezbemutató koncertre november 28-án a Sea Shepherd Hungary Official támogatói
koncertjén - Supersonic
(Blue Hell & Red Hell, aka Kék Yuk és Vörös Yuk) - kerül sor.
