2016. március 1., kedd

Angerssed - The Proclamation (2016)

A debreceni Angerssed talán ez egyik olyan legjelentősebb hazai csapat, akik 2007-es fennállásuk óta folyamatosan jelen vannak a magyar és nemzetközi death metal színtér lüktetésében. A Mányák Péter, alias Peter D. Maniak (ex-Carbon Cage, ex-Neochrome) énekes által életre hívott csapat zenei alappillérei a jellegzetes öregiskolás death metal zúzdákra épülnek, de nem zárkóznak el az extrémebb, brutálisabb megoldásoktól sem. Ezekkel első ízben 2010-es öt számos The First Seeds (Before The Reing Of Anger) című demójukon találkozhattunk, amit 2012-ben a már jóval kiforrottabb Dawn Of A New Kingdom nemzetközi színtereken is métán elismert kislemeze követett. És mindezen megkoronázása, az ez év januárjában megjelenő The Proclamation címre keresztelt első nagylemezük.


Az Angerssed nyolc tételes kiáltványa masszívan hozza azokat az elvárásokat, amit egy komoly, kegyelmet nem ismerő brutális death metal albumnak kell. Gyors, kegyetlen témaváltások, és gyilkos riff kaszabolások az album 50 percnyi játékideje alatt egy percnyi pihenőt sem adnak. Peter D. Maniak pedig egy megszállottként hörgi, majdhogynem agonizálja végig a torkából feltörő énektémákat. Az album nyitó The Rise Of Meaning egy rövid zajos kezdés után egyből ránk engedi a szigort. A dobok megállás nélkül kapálják harcias ritmusaikat, és a gitárok sem szerénykednek a fűrészgépes reszeléseikkel, technikás szólóikkal. Ez a színtiszta old-school death metal esszencia méregként ivódik bele ereinkbe. Az ezt követő Unjustified Presence némileg szellősebbre veszi kaszabolós témáit, de a változatos ritmikának köszönhetően panaszra semmi okunk. A Society Slave feszes black/death tempója kegyetlen, míg az őt követő Nightmare Is Called Reality központi szerepében egy ultra súlyos death/doom belassulás áll, amiket aztán ismételten remekül megfejelnek az éjfekete tradicionális nordikus melódiák. Az album talán egyetlen könnyű pillanata, a The Ultimate Burder nyugodt kezdésű nyitánya. A könnyed kezdés után szélsebesen csapnak le a zord, de annál technikásabb szimfonikus balck jellegű hangorgiák. Hasonló kis könnyű pillanattal veszi kezdetét a Victims Of Appearance mészáros grinde/death keveréke, amikhez remekül párosulnak Peter halálhörgései és mélyről rekesztett brutális ˝röffenései˝. Az album címadó dal The Proclamation egy igazi klasszikus death metal nóta, a központi részen enyhén megbolondítva egy remek thrash ízű szólóval. Az album záró és egyben leghosszabb dala, az Age Of Blackening az elsőtől az utolsó percéig összefogja mindazt a műfaji és stílusirányzati ötvözetet, amiben az Angerseed 100%-osan otthonosan mozog. A dal egy remek death/doom témával nyit, amihez hatásosan kapcsolódik a hangsúlyos szövegmondás, későbbiekben a mélyről rekesztet dallamtémák, neurotikus suttogások, és gitárnyújtások. A dal végére mindezeken szép lassan felülkerekednek a gyilkoló gépként beinduló torzs, zajos death metal háború szerű ármányai.


Mindnet összevetve a The Proclamation egy remek és lendületesen tömény death metal massza. Hallgatása közben egy unalmas pillanata sincs. Inkább mindig valami újat, olyan kis apróságokra, (pl. technikai megoldások, egy-egy újabb kis riff, hang, stb...) részletekre figyelünk fel, amikre többszöri meghallgatás után is vigyorogva figyelünk fel. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése