Astru – Az Egy Álmai (2016)

Astru most megjelenő Az Egy Álmai albumával egy fejezetét zárta le sötét, önkifejező post armageddon black metal projektjének. A mester ezen anyaga egy bizonyos harag időszak utolsó tétele. Ami a 2013-as Solve Et Coagula albumának groteszk lecsupaszított, a magát Istennek hívő, mindenekfelett álló ember gyűlöletével kezdődött.

Az Egy Álmai főkoncepciója Szabó Lőrinc azonos című versének sorai alkotják. E köré építette újabb társadalomkritikus, s egyben önkritikus, önértékelő torz, zord, extrém hangulatú poszt death/black diszharmonikus zenei kompozícióit.

„Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.”

Eme monológ sorok vibráló - Az Egy Álmai (Intro) - bevezetése után torz ridegségükkel rágják bele magukat füleimbe a Rozsda prog/death metalos szaggatási. Érdekes, hogy a dalban akarva, vagy akaratlanul megint feltűnik az a Bartóki (A Kékszakállú Herceg vára), klasszikus kettő-négy ˝cammogás˝ kompozíció, ami már korábbi albumain, illetve más projektjeinek dallamaiban is észrevehetőek voltak.  Az ezt követő Álmatlanság I-II-II. ciklusának tempói tovább fokozzák a tőle megszokott expresszionista komor prog-jazz, prog-death, art-rock, post-balck metal káoszának audiovizuális hánykolódását. Amit viszonylag lazábbra vett a Megszelídíthetetlen, valamint a Hypocritia komor death doom rituáléinak fémes nyújtásaival megtört utópisztikus suttogásaiban. Az album további dalai - Álomhatár, In Gonorrhea Veritas, Justizmord - is ezen a komor belső sötétség szálon dominálódnak tovább, itt-ott feltűnve bennük korábbi Whoredizel projektének egy-egy sztóneresebb riff-hasonulásai, valamint experimentális elektro-space vibrálásai, amiket Az Egy Álmai (Ountro) morzsalék szavai zárnak.

„A mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!”

ASTRU facebook

ASTRU - Az Egy Álmai (2016)